El vagyok tűnve... igen, tudom. Bocsánatot kérek, mentségemre szóljon, hogy azt se tudom, hol áll a fejem, annyi vizsgám meg tennivalóm van. Egyszerre vizsgázok le itthon, írom a beadandókat, készítem elő a visszautazásomat (merthogy megyek ki még másfél hétre), intézem a kolit és a második félévet... Lassan már elképzelhetetlennek tartom, hogy egyszer a listám végére érjek. Na nem panaszkodom, jó ez így, van mit csinálni. De már kimondhatatlanul várom a februárt...
Terveim vannak a bloggal is, Csehország utánra, nem hagyom abba. Persze a vizsgaidőszakokra el fogok tűnni. A kimaradt bejegyzéseket is pótolom, amint vége ennek a bolondokházának. Két sulit csinálni egyszerre nem is olyan könnyű. Pláne, ha nem egy országban vannak. Szóval, fél lábbal itthon, fél lábbal kint vagyok még, lassan skizofrén hajlamaim lesznek. Irtó fura, hogy nem csehül beszélnek körülöttem.
Nos tehát, még élek, és remélem, ha majd végre február lesz, akkor ugyanolyan lelkesen folytathatom az írást, mint eddig.
Addig is jó szelet, jó szerencsét! Meg minden egyéb.
