Ha azt hiszed, nehéz becsomagolni az életed fél évre, akkor próbáld ki a fél év után hazatérős becsomagolást. Na az a nehéz.
Annyira szomorú vagyok!!! Ma volt az utolsó órám Jiřível... Majdnem elsírtam magam, amikor elköszöntünk meg boldog karácsonyt kívántunk. Nagyon megszerettem ezt a mackós figurát, aki mindig olyan derűs, és mégis szigorú hatást kelt. Megismertük egymást, összebarátkoztunk. (Egyébként kiderült, hogy ebben a programban én vagyok az első diák, aki érkezett. Úttörőnek bizonyultam :)) Szomorú vagyok, hogy el kellett búcsúznunk. De januárban visszatérek, és hozok neki szilvapálinkát, mert azt kedveli. Kérdeztem, hogy mit hozzak neki Magyarországról, amikor visszajövök, és ez volt a kívánság.
Délután nagyon gyorsan becsomagoltam, ami még szomorúbbá tett. Mármint nem az, hogy sikerült gyorsan becsomagolnom, hanem az, amit a csomagolás jelentett: hogy itt hagyom ezt a csodálatosan bonyolult és gyönyörűséges, ámulatba ejtő országot, a kalandoknak pedig vége szakad. Persze, januárban még visszajövök, de a cuccaim nagy részét már most hazaszállítjuk, és minden össze kell pakolni. Borzasztóan nehéz volt. Most nem is tudok másra gondolni, csak a hazamenetelre. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Hazamegyek a családomhoz, emberekhez, akiket nagyon szeretek és hiányolok már. A barátaim és a párom is vár már, és én is várom, hogy újra megölelhessem őket. De ettől még szomorú. Vajon mikor jöhetek vissza? Máris hiányzik...
2012. december 19., szerda
2012. december 3., hétfő
Egy minden tekintetben szörnyű nap 75#
Ha a világ az agyadra megy, a legjobb, ha te is az agyára mész. Vagy nevetsz egyet rajta.
Igen, a világ az agyamra megy... vagy legalábbis egy része. Alig aludtam az éjjel, ráadásul nehezen keltem, lehet, hogy ezért vagyok morcosabb, de reggel olyan nyűgös voltam, hogy még a Dolce Vitás kávézás se dobott fel. A zene ma kifejezetten romantikus volt...csöpögősen romantikus. Túl sok volt...
Csak a cseh miatt másztam ki az ágyamból, de a tanár úr busza negyed órát késett, így akár az egy órával későbbi busszal is mehettem volna, ami egy órával több alvást jelent. Néha az is sokat számít, nyűgösségi szempontból meg rengeteget. Mondjuk a nyelvórák jól sikerültek, ez feldobott egy kicsit, na meg az a minimális hószállingózás, ami úgy dél körül lepett meg a városban. Na azért ne reménykedjünk, a hó nem maradt meg, de a látvány szép volt.
Este volt egy plusz órám, be kellett pótolni egy elmaradtat, és a hétvégén megírt beadandómat vizsgáltuk. Még jó, hogy örömködtem, hogy eggyel kevesebb... Írhatom újra ugyanis, mert a tanárom mindenbe belekötött. Fél órát töltöttünk azzal, hogy az interneten keresett szótárat, mert furcsának találta, hogy a szlovák (mint nyelv vagy nemzetiség) Slovakian-ként van írva, holott megnéztem a szótárban. Állította, hogy ő hisz nekem, csak furcsállja a dolgot... Aztán újabb fél óra azzal, hogy ő nem tudja, az otthoni egyetemen hogyan szoktuk, és használhatom a magyar szokásokat, de ő így meg így szokta megjelölni a forrásokat és valami hasonlót produkáljak. Hiába mondtam, hogy rendben, értem, átírom, újra és újra elmondta ugyanazokat a dolgokat... Ezen kívül a forrásaim sem tetszettek neki, tehát keressek más forrásokat, amik kellően akadémikusak (ezt ő mondta, nem én). A másfél órás megbeszélés (amin két cikket kellett volna megvitatnunk) másfél órás szenvedéssé vált. Alig vártam, hogy kiléphessek az ajtón. Kissé összeomlott a világom, és nem csak azért, mert mindent hatszor hallgattam meg, hanem azért is, mert semmi energiám és időm nincs újraírni ezt a dolgozatot, mégis meg kell csinálnom. Ekkor ment el végleg a kedvem ettől a naptól, lemondtam a Medovina-kóstolót és vettem egy nagy csomag jégcsokit, hogy orvosoljam a problémát. Azt hiszem a fejemre húzom a takarót és eltűnök.
Igen, a világ az agyamra megy... vagy legalábbis egy része. Alig aludtam az éjjel, ráadásul nehezen keltem, lehet, hogy ezért vagyok morcosabb, de reggel olyan nyűgös voltam, hogy még a Dolce Vitás kávézás se dobott fel. A zene ma kifejezetten romantikus volt...csöpögősen romantikus. Túl sok volt...
Csak a cseh miatt másztam ki az ágyamból, de a tanár úr busza negyed órát késett, így akár az egy órával későbbi busszal is mehettem volna, ami egy órával több alvást jelent. Néha az is sokat számít, nyűgösségi szempontból meg rengeteget. Mondjuk a nyelvórák jól sikerültek, ez feldobott egy kicsit, na meg az a minimális hószállingózás, ami úgy dél körül lepett meg a városban. Na azért ne reménykedjünk, a hó nem maradt meg, de a látvány szép volt.
Este volt egy plusz órám, be kellett pótolni egy elmaradtat, és a hétvégén megírt beadandómat vizsgáltuk. Még jó, hogy örömködtem, hogy eggyel kevesebb... Írhatom újra ugyanis, mert a tanárom mindenbe belekötött. Fél órát töltöttünk azzal, hogy az interneten keresett szótárat, mert furcsának találta, hogy a szlovák (mint nyelv vagy nemzetiség) Slovakian-ként van írva, holott megnéztem a szótárban. Állította, hogy ő hisz nekem, csak furcsállja a dolgot... Aztán újabb fél óra azzal, hogy ő nem tudja, az otthoni egyetemen hogyan szoktuk, és használhatom a magyar szokásokat, de ő így meg így szokta megjelölni a forrásokat és valami hasonlót produkáljak. Hiába mondtam, hogy rendben, értem, átírom, újra és újra elmondta ugyanazokat a dolgokat... Ezen kívül a forrásaim sem tetszettek neki, tehát keressek más forrásokat, amik kellően akadémikusak (ezt ő mondta, nem én). A másfél órás megbeszélés (amin két cikket kellett volna megvitatnunk) másfél órás szenvedéssé vált. Alig vártam, hogy kiléphessek az ajtón. Kissé összeomlott a világom, és nem csak azért, mert mindent hatszor hallgattam meg, hanem azért is, mert semmi energiám és időm nincs újraírni ezt a dolgozatot, mégis meg kell csinálnom. Ekkor ment el végleg a kedvem ettől a naptól, lemondtam a Medovina-kóstolót és vettem egy nagy csomag jégcsokit, hogy orvosoljam a problémát. Azt hiszem a fejemre húzom a takarót és eltűnök.
2012. december 2., vasárnap
Hóhiány 74#
Amikor a lehetetlen kopogtat az ajtón, jobb nem vitatkozni.
Csodálatos híreket kaptam!!! Nem kell hazavonatoznom, sőt egyáltalán aggódni a hazajutáson, ugyanis Jan és az apukája hazavisznek!! Lehet, hogy az anyukája is jön, amolyan családi kirándulásként. Amikor felajánlották, először el sem tudtam hinni. Még most is csak barátkozok a gondolattal, de most már legalább el merem hinni. Persze, januárban még visszajövök, de a karácsonyt otthon töltöm, meg levizsgázok az egyetemen. Hirtelen nagyon boldog lettem :)
Egyébként nem sok más történt, a városban ebédeltem, mint ahogy szoktam, ezen kívül meg a beszélgetésen kívül nagy részt tanultam. A tempó egy kicsit lelassult, és este rászántam magam, hogy megnézzem a Ponyvaregényt, ami, hát nem az én világom. De már ezt is láttam, túléltem, többet nem kell megnézni. Amúgy a kollégium még mindig csöndes, szerintem aki teheti, az csak hétfőn jön haza. Meg is tudom érteni, az adventet a családdal jó eltölteni. Így egyedül nem olyan mókás és szívet melengető, mint általában... ha legalább hó lenne!
Bosszantó, hogy már csütörtökre havat ígértek, de még mindig nem érkezett meg... Teljesen tiszta az ég, csak a cukorgyár füstje úszik rajta néha. Havat szeretnék végre!!! Mint ha egy nagyon elfuserált ősz lenne... vagy nem is tudom. Mintha valaki megbabrálta volna az időjárás-gépet. Ez nem normális tél. Havat ide!!!
Megyek és eljárom a hótáncot...
Csodálatos híreket kaptam!!! Nem kell hazavonatoznom, sőt egyáltalán aggódni a hazajutáson, ugyanis Jan és az apukája hazavisznek!! Lehet, hogy az anyukája is jön, amolyan családi kirándulásként. Amikor felajánlották, először el sem tudtam hinni. Még most is csak barátkozok a gondolattal, de most már legalább el merem hinni. Persze, januárban még visszajövök, de a karácsonyt otthon töltöm, meg levizsgázok az egyetemen. Hirtelen nagyon boldog lettem :)
Egyébként nem sok más történt, a városban ebédeltem, mint ahogy szoktam, ezen kívül meg a beszélgetésen kívül nagy részt tanultam. A tempó egy kicsit lelassult, és este rászántam magam, hogy megnézzem a Ponyvaregényt, ami, hát nem az én világom. De már ezt is láttam, túléltem, többet nem kell megnézni. Amúgy a kollégium még mindig csöndes, szerintem aki teheti, az csak hétfőn jön haza. Meg is tudom érteni, az adventet a családdal jó eltölteni. Így egyedül nem olyan mókás és szívet melengető, mint általában... ha legalább hó lenne!
Bosszantó, hogy már csütörtökre havat ígértek, de még mindig nem érkezett meg... Teljesen tiszta az ég, csak a cukorgyár füstje úszik rajta néha. Havat szeretnék végre!!! Mint ha egy nagyon elfuserált ősz lenne... vagy nem is tudom. Mintha valaki megbabrálta volna az időjárás-gépet. Ez nem normális tél. Havat ide!!!
Megyek és eljárom a hótáncot...
2012. december 1., szombat
Csendes üresség 73#
A semmi a valami ellentéte, és annak a hiánya is. De néha nagyon jó tud lenni.
A koli olyan üres, hogy ha végigtáncolnék a folyosón, hangos karácsonyi dal éneklése közben, ugrálnék és visítoznék, az sem tűnne fel senkinek... Azt hiszem most tényleg mindenki hazautazott. Talán két másik szobában vannak még, de ez egy ilyen hosszú folyosó esetében nem nagyon számít mennyiségnek. Hihetetlenül csendes az egész koli, békés és nyugodt a környezet. Ilyenkor van kedve az embernek üldögélni, és gondolkodni, vagy csak nézelődni, hogy milyen a világ.
A nap így békésen telt, a napsütés beáradt az ablakon, a tudás meg áradt a fejembe. Vagy nem, de azért ezzel hitegetem magam. A lényeg, hogy rengeteget jegyzeteltem és írtam, és így befejeztem egy újabb beadandót, már csak azon kell izgulni, hogy elfogadják-e. Nagyon remélem, hogy igen, ugyanis nincs időm újra is írni... Mára már elég volt, majd holnap folytatom, most inkább gyönyörködöm az éjszakai fényekben, amiket az ablakomból látni. Nem, nem megyek ki, egyrészt mert nincs kedvem egyedül sétálni, másrészt meg mert olyan hideg lett így éjjelre, hogy semmi kedvem kidugni az orrom a szobából. Inkább csinálok egy forró teát és bevackolom magam az ágyba olvasni :) Mert megérdemlem ;)
A koli olyan üres, hogy ha végigtáncolnék a folyosón, hangos karácsonyi dal éneklése közben, ugrálnék és visítoznék, az sem tűnne fel senkinek... Azt hiszem most tényleg mindenki hazautazott. Talán két másik szobában vannak még, de ez egy ilyen hosszú folyosó esetében nem nagyon számít mennyiségnek. Hihetetlenül csendes az egész koli, békés és nyugodt a környezet. Ilyenkor van kedve az embernek üldögélni, és gondolkodni, vagy csak nézelődni, hogy milyen a világ.
A nap így békésen telt, a napsütés beáradt az ablakon, a tudás meg áradt a fejembe. Vagy nem, de azért ezzel hitegetem magam. A lényeg, hogy rengeteget jegyzeteltem és írtam, és így befejeztem egy újabb beadandót, már csak azon kell izgulni, hogy elfogadják-e. Nagyon remélem, hogy igen, ugyanis nincs időm újra is írni... Mára már elég volt, majd holnap folytatom, most inkább gyönyörködöm az éjszakai fényekben, amiket az ablakomból látni. Nem, nem megyek ki, egyrészt mert nincs kedvem egyedül sétálni, másrészt meg mert olyan hideg lett így éjjelre, hogy semmi kedvem kidugni az orrom a szobából. Inkább csinálok egy forró teát és bevackolom magam az ágyba olvasni :) Mert megérdemlem ;)
2012. november 30., péntek
Nyugalom szigete 72#
A pihenés a nagy futás előtt a legédesebb.
Remek. Péntek este van. Mindenki kirándul, barátokkal találkozik, bulizik. Én meg itt ülök a koliban és tanulok... Bár azt hiszem én is ébren leszek addig, míg a többiek. Nem mintha sok választásom lenne: Maria Olomoucban van, Jan Jeseníkben, Łukaszról szokás szerint semmi hír, a koli fele meg hazautazott. Nekem meg amúgy is milliónyi dolgom van, bár ma már befejeztem egy újabb esszét, ami sikerélmény és némi elégedettségre adhat okot. Szóval hipp-hipp-hurrá, haladtam. De már csak egy hét meg egy hétvége és le kell adnom a dolgaimat... Huh. Tehát nagy levegő, és folytatás.
Annyi kikapcsolódás volt, amíg vacsit főztem, közben az egyik kolis lánnyal beszélgettem, aki szakácsnak készül. Szegény szörnyülködött, hogy de keveset eszek (jelzem púposan volt a tányérom kajával...), majd megmutatta a teli lábast (háromszor akkora volt, mint az enyém), hogy ő azt vacsizza, ami abban van. Hát, minden elismerésem...
Esti lazításnak (meg jutalomnak) Ákos-estét tartottam, ami annyiból állt, hogy meghallgattam a kedvenc Ákos-számaimat. Jó volt :) A tematikus zenehallgatást mindig szerettem. Megy Ákos dalait is, bár az újabbakkal kapcsolatban vannak fenntartásaim, de mindegy.
Azt hiszem elalvás előtt még olvasgatok, ha már ilyen nagy csönd van a koliban és nem kell senkire sem tekintettel lennem a lámpaoltásnál vagy a zenehallgatásnál :)
Remek. Péntek este van. Mindenki kirándul, barátokkal találkozik, bulizik. Én meg itt ülök a koliban és tanulok... Bár azt hiszem én is ébren leszek addig, míg a többiek. Nem mintha sok választásom lenne: Maria Olomoucban van, Jan Jeseníkben, Łukaszról szokás szerint semmi hír, a koli fele meg hazautazott. Nekem meg amúgy is milliónyi dolgom van, bár ma már befejeztem egy újabb esszét, ami sikerélmény és némi elégedettségre adhat okot. Szóval hipp-hipp-hurrá, haladtam. De már csak egy hét meg egy hétvége és le kell adnom a dolgaimat... Huh. Tehát nagy levegő, és folytatás.
Annyi kikapcsolódás volt, amíg vacsit főztem, közben az egyik kolis lánnyal beszélgettem, aki szakácsnak készül. Szegény szörnyülködött, hogy de keveset eszek (jelzem púposan volt a tányérom kajával...), majd megmutatta a teli lábast (háromszor akkora volt, mint az enyém), hogy ő azt vacsizza, ami abban van. Hát, minden elismerésem...
Esti lazításnak (meg jutalomnak) Ákos-estét tartottam, ami annyiból állt, hogy meghallgattam a kedvenc Ákos-számaimat. Jó volt :) A tematikus zenehallgatást mindig szerettem. Megy Ákos dalait is, bár az újabbakkal kapcsolatban vannak fenntartásaim, de mindegy.
Azt hiszem elalvás előtt még olvasgatok, ha már ilyen nagy csönd van a koliban és nem kell senkire sem tekintettel lennem a lámpaoltásnál vagy a zenehallgatásnál :)
2012. november 29., csütörtök
Tükörtojás négy nyelven 71#
Sok zene, sok írás.
A mai nap ismét tanulással telt, de természetesen ki kellett mozdulnom a szobából, hogy elintézzek pár dolgot a városban. Nyomtatás, papírbolt (mostanság mindennapi vendég lettem ott, lassan adhatnának egy törzsvásárlói kártyát), bevásárlás (mert ugye napok óta elfelejtettem bevásárolni), vettem adventi naptárat is (nem csak a karácsonyra várok, a hazatérésre is), közös ebéd a többiekkel.
Mivel Łukasz végre visszatért Lengyelországból, így ő is csatlakozott ebédelő hármasunkhoz. Nagyon örültem neki, egyrészt mert hiányzott a társasága, másrészt meg mert meg kellett beszélnem vele a prágai út részleteit. Ugyanis, ha minden jól megy, ő is jön. A beszámolótól fellelkesült, és mivel ő már járt Prágában, szívesen tér vissza. Sőt, azt fontolgatja, hogy ott marad a hét végére, valamilyen barátjánál. Invitált továbbá Lengyelországba, és megígértem neki, hogy meglátogatom, amint időm és anyagi helyzetem engedi. Ő pedig fejben már meg is tervezte két hét programját... Azt hiszem sürgősen ki kell találnom, mikor megyek :)
Kérdezte, milyen volt Brno, és egyetértett velem abban, hogy állatkertbe időről-időre menni kell. Gyorsan el is határoztuk, hogy elmegyünk Ostravába egy hétvégén, merthogy itt is van ám állatkert. Nem is kicsi! CSak legyen elég időnk.
Az ebédnél szóba került tegnapesti dilemmánk, hogy mi is a tükörtojás. Az ételekkel kapcsolatban az a legnehezebb, hogy meghatározzuk, mi micsoda. Mert a neve ugyebár minden nyelven más, nem elég ha szó szerint lefordítjuk. Így tudtam meg, hogyan nevezik a tükörtojást négy nyelven: lengyelül ülő tojás, csehül néző tojás, németül nem emlékszem, magyarul meg ugye tükörtojás. Volt nagy vigadalom, mikor végre kibogoztuk, hogy miről is beszélünk. :) Milyen jó, hogy multikulturális baráti köröm van. Minden nap egy élmény a beszélgetés: sosem tudhatod, épp mit nem fogsz érteni ;)
Amikor hazafelé tartottunk Mariával, elkapott minket az eső. Pontosabban a felhőszakadás, ugyanis körülbelül fél perc alatt elkezdődött, és negyed óra múlva már vége is volt. Nem áztunk meg nagyon, mert a koli közelében kapott el minket. Aztán amikor felértem a szobámba, akkorra már szinte vége is volt. És felragyogott két szivárvány :)) Csodaszépek voltak!
A délutánt és az estét tanulással, írással, jegyzeteléssel töltöttem, jó zenei aláfestéssel. Mert zenével ugye könnyebb tanulni, legalábbis időnként. Amikor mondjuk a közigazgatási eljárási törvényt elemzem, akkor nem jön túl jól, de tételcímek kiíráshoz tökéletes. Annyit írtam, hogy belefájdult a kezem. De legalább haladtam :) Holnap folytatása következik!
A mai nap ismét tanulással telt, de természetesen ki kellett mozdulnom a szobából, hogy elintézzek pár dolgot a városban. Nyomtatás, papírbolt (mostanság mindennapi vendég lettem ott, lassan adhatnának egy törzsvásárlói kártyát), bevásárlás (mert ugye napok óta elfelejtettem bevásárolni), vettem adventi naptárat is (nem csak a karácsonyra várok, a hazatérésre is), közös ebéd a többiekkel.
Mivel Łukasz végre visszatért Lengyelországból, így ő is csatlakozott ebédelő hármasunkhoz. Nagyon örültem neki, egyrészt mert hiányzott a társasága, másrészt meg mert meg kellett beszélnem vele a prágai út részleteit. Ugyanis, ha minden jól megy, ő is jön. A beszámolótól fellelkesült, és mivel ő már járt Prágában, szívesen tér vissza. Sőt, azt fontolgatja, hogy ott marad a hét végére, valamilyen barátjánál. Invitált továbbá Lengyelországba, és megígértem neki, hogy meglátogatom, amint időm és anyagi helyzetem engedi. Ő pedig fejben már meg is tervezte két hét programját... Azt hiszem sürgősen ki kell találnom, mikor megyek :)
Kérdezte, milyen volt Brno, és egyetértett velem abban, hogy állatkertbe időről-időre menni kell. Gyorsan el is határoztuk, hogy elmegyünk Ostravába egy hétvégén, merthogy itt is van ám állatkert. Nem is kicsi! CSak legyen elég időnk.
Az ebédnél szóba került tegnapesti dilemmánk, hogy mi is a tükörtojás. Az ételekkel kapcsolatban az a legnehezebb, hogy meghatározzuk, mi micsoda. Mert a neve ugyebár minden nyelven más, nem elég ha szó szerint lefordítjuk. Így tudtam meg, hogyan nevezik a tükörtojást négy nyelven: lengyelül ülő tojás, csehül néző tojás, németül nem emlékszem, magyarul meg ugye tükörtojás. Volt nagy vigadalom, mikor végre kibogoztuk, hogy miről is beszélünk. :) Milyen jó, hogy multikulturális baráti köröm van. Minden nap egy élmény a beszélgetés: sosem tudhatod, épp mit nem fogsz érteni ;)
Amikor hazafelé tartottunk Mariával, elkapott minket az eső. Pontosabban a felhőszakadás, ugyanis körülbelül fél perc alatt elkezdődött, és negyed óra múlva már vége is volt. Nem áztunk meg nagyon, mert a koli közelében kapott el minket. Aztán amikor felértem a szobámba, akkorra már szinte vége is volt. És felragyogott két szivárvány :)) Csodaszépek voltak!
A délutánt és az estét tanulással, írással, jegyzeteléssel töltöttem, jó zenei aláfestéssel. Mert zenével ugye könnyebb tanulni, legalábbis időnként. Amikor mondjuk a közigazgatási eljárási törvényt elemzem, akkor nem jön túl jól, de tételcímek kiíráshoz tökéletes. Annyit írtam, hogy belefájdult a kezem. De legalább haladtam :) Holnap folytatása következik!
2012. november 28., szerda
Álomnaplós 70#
Az álmaid üzennek. Ha nem érted, nem figyelsz eléggé.
Meggyőződésem, hogy az álmaink időnként komoly jelentéssel bírnak. Az enyémek újabban úgy döntöttek, hogy teljesen összekuszálódnak, tehát nem tudom, mit jelentenek. Az elméletem tehát itt meg is bukott, viszont a jobb kibogozás érdekében (meg azért, hogy hátha nem álmodok akkor annyi butaságot) elkezdtem álomnaplót írni. Ez jobbára abból áll, hogy listába szerem a címszavakat, a benyomásokat, a kis részleteket, amikre emlékszem az álmaimból. Remélem ezzel hamarosan megszűnnek a bugyuta álmaim és a hajnali felébredések. Hátha az agyam, visszaidézve, mit is hozott össze a fejemben, elszörnyűlködik és leszokik róla. Ehhez a művelethez persze be kellett szereznem egy új füzetet, ami külön élvezet volt (imádom a papír-írószereket...). Otthon pedig előszedem az álmoskönyvet. Már ha addigra nem múlnak el ezek a csodás éjjeli képsorok.
Egyébként -nem csak a rossz alvás miatt, de részben azért- annyira szétszórt vagyok, hogy két napja elfelejtek bevásárolni... ez egyenlőre még túlélhető, tekintve, hogy a többiekkel mindig együtt főzünk, plusz mindig van itthon kenyér meg sajt, de azért bosszantó. Ma is elfelejtettem boltba menni...
Voltam viszont postán és feladtam a levelet az öcsikémnek. Plusz egy extra rövid órát tartott nekem Jirˇí, amit azzal töltöttünk, hogy a prágai utat tervezgettük. Lesz ott minden: vár, óváros, sörözés, múzeum... Minden, tényleg minden. Alig várom már azt a két napot!!! Írnom kell egy csomagolólistát...
Meggyőződésem, hogy az álmaink időnként komoly jelentéssel bírnak. Az enyémek újabban úgy döntöttek, hogy teljesen összekuszálódnak, tehát nem tudom, mit jelentenek. Az elméletem tehát itt meg is bukott, viszont a jobb kibogozás érdekében (meg azért, hogy hátha nem álmodok akkor annyi butaságot) elkezdtem álomnaplót írni. Ez jobbára abból áll, hogy listába szerem a címszavakat, a benyomásokat, a kis részleteket, amikre emlékszem az álmaimból. Remélem ezzel hamarosan megszűnnek a bugyuta álmaim és a hajnali felébredések. Hátha az agyam, visszaidézve, mit is hozott össze a fejemben, elszörnyűlködik és leszokik róla. Ehhez a művelethez persze be kellett szereznem egy új füzetet, ami külön élvezet volt (imádom a papír-írószereket...). Otthon pedig előszedem az álmoskönyvet. Már ha addigra nem múlnak el ezek a csodás éjjeli képsorok.
Egyébként -nem csak a rossz alvás miatt, de részben azért- annyira szétszórt vagyok, hogy két napja elfelejtek bevásárolni... ez egyenlőre még túlélhető, tekintve, hogy a többiekkel mindig együtt főzünk, plusz mindig van itthon kenyér meg sajt, de azért bosszantó. Ma is elfelejtettem boltba menni...
Voltam viszont postán és feladtam a levelet az öcsikémnek. Plusz egy extra rövid órát tartott nekem Jirˇí, amit azzal töltöttünk, hogy a prágai utat tervezgettük. Lesz ott minden: vár, óváros, sörözés, múzeum... Minden, tényleg minden. Alig várom már azt a két napot!!! Írnom kell egy csomagolólistát...
2012. november 27., kedd
Tanuuuuuuuuuuuulj 69#
Egy hosszú és szabad nap egyetlen hátránya, hogy így egész nap tanulni fogsz...
A nap legjobb híre: több, mint egy hét után Ábris (a kisebbik öcsém) levele végre megérkezett. Amióta kézhez kaptam már vagy tízszer elolvastam, és megírtam a választ is :)
Ezt leszámítva halálosan unalmas napom volt: egész nap tanultam... Ennek köszönhetően sokat haladtam, de még mindig hatalmas adag tennivaló, írnivaló és tanulnivaló vár rám.
Este nem mentem el falat mászni sem, mert iszonyúan fájt a fejem egész nap. Így inkább a tanulással foglalkoztam, aminek legalább volt eredménye.
A nap legjobb híre: több, mint egy hét után Ábris (a kisebbik öcsém) levele végre megérkezett. Amióta kézhez kaptam már vagy tízszer elolvastam, és megírtam a választ is :)
Ezt leszámítva halálosan unalmas napom volt: egész nap tanultam... Ennek köszönhetően sokat haladtam, de még mindig hatalmas adag tennivaló, írnivaló és tanulnivaló vár rám.
Este nem mentem el falat mászni sem, mert iszonyúan fájt a fejem egész nap. Így inkább a tanulással foglalkoztam, aminek legalább volt eredménye.
2012. november 26., hétfő
Mosdó etikett és cseh cset 68#
Mit mondasz, ha a tükörből nem te nézel vissza?
Megvan, hogy lehet átállítani a billentyűzetet csehre!!! Ennélfogva az estét kacagással és csehül irkálással töltöttem. Hihetetlen, hogy már ott tartok, hogy csehül is ki tudom magam fejezni. Persze nem kell hosszú és bonyolult dolgokra gondolni: már az is sikerélmény, ha egy összetett mondatot összerakok. De délután egy kicsit beszélgettünk: Jan iszonyú lassan és tagoltan elmondott két mondatot, amit a bólogatásom vagy az elképedt tekintetem kísért ahhoz mérten, hogy mennyit értettem a hallottakból, majd amikor tisztáztuk az ismeretlen szavakat, akkor rettenetesen lassan összeraktam egy válaszmondatot, amit ha lehet, még lassabban nyögtem ki. De sikerült, és végül csak ez számít. Amiikor Petra végre megérkezett, hozzá is tudtam csehül szólni :) Egészen megörült.
Este (olyan éjfél körül) kivánszorogtam a zuhanyzóba, hogy fogat mossak, és egy csomó emberrel találtam szembe magam. Illetve majdnem szembe. Rájöttem, hogy vajmi kevés fogalmam van a fürdőszobai és fogmosási etikettről, és iszonyú hülyén éreztem magam, amikor felnéztem, és a tükörből más arcát is láttam visszanézni a sajátomon kívül. Mosolygásra semmi reakció, voltak viszont fura, méregető pillantások. Ilyen pillantásoknál sosem tudom, hogy azért kapom őket, mert külföldi vagyok, vagy nem kedvelnek, vagy csak szimplán ellenszenves vagyok nekik. Vagy csak a fürdőszoba intimitása miatt van? Fogalmam sincs. Lehet, hogy kutatásokat kellene végeznem és elemezni a helyzetet. Vagy valaki írt már ebben a témában??? Most jól jönne...
Megvan, hogy lehet átállítani a billentyűzetet csehre!!! Ennélfogva az estét kacagással és csehül irkálással töltöttem. Hihetetlen, hogy már ott tartok, hogy csehül is ki tudom magam fejezni. Persze nem kell hosszú és bonyolult dolgokra gondolni: már az is sikerélmény, ha egy összetett mondatot összerakok. De délután egy kicsit beszélgettünk: Jan iszonyú lassan és tagoltan elmondott két mondatot, amit a bólogatásom vagy az elképedt tekintetem kísért ahhoz mérten, hogy mennyit értettem a hallottakból, majd amikor tisztáztuk az ismeretlen szavakat, akkor rettenetesen lassan összeraktam egy válaszmondatot, amit ha lehet, még lassabban nyögtem ki. De sikerült, és végül csak ez számít. Amiikor Petra végre megérkezett, hozzá is tudtam csehül szólni :) Egészen megörült.
Este (olyan éjfél körül) kivánszorogtam a zuhanyzóba, hogy fogat mossak, és egy csomó emberrel találtam szembe magam. Illetve majdnem szembe. Rájöttem, hogy vajmi kevés fogalmam van a fürdőszobai és fogmosási etikettről, és iszonyú hülyén éreztem magam, amikor felnéztem, és a tükörből más arcát is láttam visszanézni a sajátomon kívül. Mosolygásra semmi reakció, voltak viszont fura, méregető pillantások. Ilyen pillantásoknál sosem tudom, hogy azért kapom őket, mert külföldi vagyok, vagy nem kedvelnek, vagy csak szimplán ellenszenves vagyok nekik. Vagy csak a fürdőszoba intimitása miatt van? Fogalmam sincs. Lehet, hogy kutatásokat kellene végeznem és elemezni a helyzetet. Vagy valaki írt már ebben a témában??? Most jól jönne...
2012. november 25., vasárnap
A tudáshoz vezető út 67#
A tudáshoz hosszú út vezet, tele buktatókkal. Szóval nézz a lábad elé.
Müzlit enni reggelire, ebédre... vacsira meg saláta. Mire következhetünk mindebből? Közeleg a vizsgaidőszak, halmozódik a tanulnivaló, hatványozódik az időhiány. Listák, mappák, tananyag lepi el az ágyat, az íróasztalt, a polcot.
Egész jól haladtam ma, rengeteget jegyzeteltem, belekezdtem még két esszébe, és elmerültem a menedzsment és a közigazgatási eljárás rejtelmeiben. Valahogy mégis úgy érzem, hogy minél többet tanulok, annál több vár még rám. Ez elvileg természetes, azonban jelenleg kicsit kétségbeejtő. Ezt az érzést még több listával és jegyzettel kompenzálom, ami egyenlőre segít. Meg az a sikerélmény, hogy ma sokat haladtam. Ha tartani tudom ezt a tempót egész héten, plusz még egy hétig, akkor nagyon elégedett leszek.
Megyek is vissza tanulni :)
Müzlit enni reggelire, ebédre... vacsira meg saláta. Mire következhetünk mindebből? Közeleg a vizsgaidőszak, halmozódik a tanulnivaló, hatványozódik az időhiány. Listák, mappák, tananyag lepi el az ágyat, az íróasztalt, a polcot.
Egész jól haladtam ma, rengeteget jegyzeteltem, belekezdtem még két esszébe, és elmerültem a menedzsment és a közigazgatási eljárás rejtelmeiben. Valahogy mégis úgy érzem, hogy minél többet tanulok, annál több vár még rám. Ez elvileg természetes, azonban jelenleg kicsit kétségbeejtő. Ezt az érzést még több listával és jegyzettel kompenzálom, ami egyenlőre segít. Meg az a sikerélmény, hogy ma sokat haladtam. Ha tartani tudom ezt a tempót egész héten, plusz még egy hétig, akkor nagyon elégedett leszek.
Megyek is vissza tanulni :)
2012. november 24., szombat
Milyen az, ami jellegtelen? 66#
Ha a semmi semmilyen, a valami meg valamilyen, akkor milyen az, ami olyan mint én?
Miért van az, hogy amikor időd van valamire, akkor kedved nincs hozzá, amikor meg elfog a vágy, hogy megcsináld, akkor nincs rá időd? Azt hiszem ma túl filozofikus hangulatban vagyok a munkához. Mármint a tanuláshoz. Időm elegendő, anyagom is van a sikeres esszéíráshoz, és dolgoztam is rajtuk, de valamiért nem halad. Tipikus egyet előre - kettőt hátra érzésem van. Olvastam, jegyzeteltem, fogalmaztam, írtam, de mégsem fejeztem be, amit mára terveztem.
Voltam a nagy könyvesboltban az újra megnyílt hatalmas Breda áruházban. Bár pár nappal ezelőtt jó pár könyvet kinéztem magamnak, mégis üres kézzel tértem vissza a koliba: nem tudtam dönteni. Végül szerencsének tudtam be, hogy mégsem vásároltam: kevesebb dolog fogja elvonni a figyelmem a tanulásról.
Tudom, hogy az utóbbi napok eseményei nem túl izgalmasak, de azt hiszem december tízig csak a tanulás meg néhány baráti összejövetel marad a programon. Aztán majd a nyakamba veszem megint a világot :)
Este egyébként annyit nevettem, hogy megfájdult a gyomrom... Jan még a múltkor vett egy ilyen letörölhetős táblát, amire lehet irkálni, és az estét (olyan tíztől kezdve) azzal töltöttük, hogy arra rajzoltunk. Nos, én nem tudok rajzolni, tehát időnként érdekes dolgok születtek :) Persze bénácska rajzaimra beszólogatott, aminek az lett a vége, hogy elkoboztam a táblát. Máskor is legyen egy kis örömünk, ne csak ma ;)
Miért van az, hogy amikor időd van valamire, akkor kedved nincs hozzá, amikor meg elfog a vágy, hogy megcsináld, akkor nincs rá időd? Azt hiszem ma túl filozofikus hangulatban vagyok a munkához. Mármint a tanuláshoz. Időm elegendő, anyagom is van a sikeres esszéíráshoz, és dolgoztam is rajtuk, de valamiért nem halad. Tipikus egyet előre - kettőt hátra érzésem van. Olvastam, jegyzeteltem, fogalmaztam, írtam, de mégsem fejeztem be, amit mára terveztem.
Voltam a nagy könyvesboltban az újra megnyílt hatalmas Breda áruházban. Bár pár nappal ezelőtt jó pár könyvet kinéztem magamnak, mégis üres kézzel tértem vissza a koliba: nem tudtam dönteni. Végül szerencsének tudtam be, hogy mégsem vásároltam: kevesebb dolog fogja elvonni a figyelmem a tanulásról.
Tudom, hogy az utóbbi napok eseményei nem túl izgalmasak, de azt hiszem december tízig csak a tanulás meg néhány baráti összejövetel marad a programon. Aztán majd a nyakamba veszem megint a világot :)
Este egyébként annyit nevettem, hogy megfájdult a gyomrom... Jan még a múltkor vett egy ilyen letörölhetős táblát, amire lehet irkálni, és az estét (olyan tíztől kezdve) azzal töltöttük, hogy arra rajzoltunk. Nos, én nem tudok rajzolni, tehát időnként érdekes dolgok születtek :) Persze bénácska rajzaimra beszólogatott, aminek az lett a vége, hogy elkoboztam a táblát. Máskor is legyen egy kis örömünk, ne csak ma ;)
2012. november 23., péntek
Nyűgös nap, jó pillanatokkal 65#
Bármit hoz az élet, fogadd el. Hamarabb szabadulsz.
Micsoda egy nyűgös nap... Arra keltem, hogy a három portásnéni tör rám, kapcsolja fel a villanyt (amúgy reggel kilenckor minek villanyt kapcsolni?) és közlik, hogy ja, bocsi, csak leltározunk. Ezzel el is indították szépen a napot.
Úgy döntöttem, ki se kelek az ágyból, ha nem muszáj. Tehát ha Réka nem megy a tananyaghoz, akkor a tananyag megy Rékához. Magyarul: minden tanulós cuccot az ágyba hoztam, és itt igyekeztem összehozni az esszéimet. Persze nem sok sikerrel, de azt hiszem ez nem az ágy, sokkal inkább a hangulatom miatt volt. Kezdem azt hinni, hogy szándékosan gyártom magamnak a káoszt meg a bonyodalmat, hogy nehogy unatkozzak egy percig is. Ami azért annyira nem segíti elő a tanulmányaimat. Tehát első és legfontosabb feladat: rendet tenni a fejemben. Természetesen ez az egyik legnehezebb is. Emellett jegyzeteltem egy csomót, folytattam az esszéket, és összeírtam a vizsgaidőpontokat. Már csak össze kell állítanom, miből mikor akarok vizsgázni.
Azért voltak jó pontjai a napnak: barátokkal beszélgetés, együtt főzés, zenehallgatás, az esszékhez szükséges anyagok megtalálása, falmászás, bevásárlós-hazacipekedős nevetgélés.
igen, ma megint voltam falat mászni, Mariával ketten mentünk el. Minden fal a miénk lehetett, mert összesen négyen voltunk a teremben, illetve egy ideig öten. Ez pedig nem sok, mert azt jelenti, hogy egyszerre maximum hárman másztunk, a tornaterem meg igen nagy. Volt nevetés, szenvedés, repülés, zuhanás, küzdés, minden, ami kell. Azt hiszem, holnap mindkettőnknek izomláza lesz, ami egyébként jó, mert már rég volt ilyen érzésem. Ezen kívül mindketten elkönyvelhettünk magunknak egy-két kis győzelmet a falak felett, én is legyőztem egy újabb magasságot. Mókás dolog tériszonnyal falat mászni ;)
Nagyon elfáradtunk a végére, de várt még ránk egy nagybevásárlás, meg a hazaút. Olajért háromszor mentünk végig az áruházon, majd a végén kiderült, hogy ott volt az orrunk előtt (természetesen). Amennyi kaját vettünk, legalább egy hétig nem kell boltba menni. Maximum csak apróságokért. A hazaút külön jó volt: tele volt a kezünk, a táskánk, meg a busz is, tehát inkább volt túlélés, mint kellemes utazás. De megoldottuk, és azzal a boldog tudattal hajthatjuk álomra a fejünket, hogy a jóllakottságunk miatt nem kell aggódnunk.
Micsoda egy nyűgös nap... Arra keltem, hogy a három portásnéni tör rám, kapcsolja fel a villanyt (amúgy reggel kilenckor minek villanyt kapcsolni?) és közlik, hogy ja, bocsi, csak leltározunk. Ezzel el is indították szépen a napot.
Úgy döntöttem, ki se kelek az ágyból, ha nem muszáj. Tehát ha Réka nem megy a tananyaghoz, akkor a tananyag megy Rékához. Magyarul: minden tanulós cuccot az ágyba hoztam, és itt igyekeztem összehozni az esszéimet. Persze nem sok sikerrel, de azt hiszem ez nem az ágy, sokkal inkább a hangulatom miatt volt. Kezdem azt hinni, hogy szándékosan gyártom magamnak a káoszt meg a bonyodalmat, hogy nehogy unatkozzak egy percig is. Ami azért annyira nem segíti elő a tanulmányaimat. Tehát első és legfontosabb feladat: rendet tenni a fejemben. Természetesen ez az egyik legnehezebb is. Emellett jegyzeteltem egy csomót, folytattam az esszéket, és összeírtam a vizsgaidőpontokat. Már csak össze kell állítanom, miből mikor akarok vizsgázni.
Azért voltak jó pontjai a napnak: barátokkal beszélgetés, együtt főzés, zenehallgatás, az esszékhez szükséges anyagok megtalálása, falmászás, bevásárlós-hazacipekedős nevetgélés.
igen, ma megint voltam falat mászni, Mariával ketten mentünk el. Minden fal a miénk lehetett, mert összesen négyen voltunk a teremben, illetve egy ideig öten. Ez pedig nem sok, mert azt jelenti, hogy egyszerre maximum hárman másztunk, a tornaterem meg igen nagy. Volt nevetés, szenvedés, repülés, zuhanás, küzdés, minden, ami kell. Azt hiszem, holnap mindkettőnknek izomláza lesz, ami egyébként jó, mert már rég volt ilyen érzésem. Ezen kívül mindketten elkönyvelhettünk magunknak egy-két kis győzelmet a falak felett, én is legyőztem egy újabb magasságot. Mókás dolog tériszonnyal falat mászni ;)
Nagyon elfáradtunk a végére, de várt még ránk egy nagybevásárlás, meg a hazaút. Olajért háromszor mentünk végig az áruházon, majd a végén kiderült, hogy ott volt az orrunk előtt (természetesen). Amennyi kaját vettünk, legalább egy hétig nem kell boltba menni. Maximum csak apróságokért. A hazaút külön jó volt: tele volt a kezünk, a táskánk, meg a busz is, tehát inkább volt túlélés, mint kellemes utazás. De megoldottuk, és azzal a boldog tudattal hajthatjuk álomra a fejünket, hogy a jóllakottságunk miatt nem kell aggódnunk.
2012. november 22., csütörtök
Cseppnyi csoda 64#
Állj meg egy pillanatra, és hagyd, hogy a világ nélküled forogjon.
Ma gyönyörű látvány tárult elém, amikor a parkban vártam a többiekre:
A fény olyan szépen szűrődött át a lombokon, falevelek hullottak alá a szél hatására. Gyönyörű volt. Csak álltam és néztem, alig tudtam magamhoz térni. Jó volt egy kis időre megállni, semmi másra nem figyelni, csak a természet szépségére. Néha szüksége van ilyesmire az embernek. Nekem legalábbis biztosan. Azt hiszem a képek nem adják vissza a gyönyörűségét, de megpróbáltam, hátha meg tudom osztani veletek is ezt a szép élményt. Remélem valamennyire sikerült :)
A nap elég lehangoltan telt: furcsákat álmodok már jó ideje, és ez a napomra is rányomja a bélyegét. Egész nap tanultam, nagyon elfáradtam. Csak annyi szünetem volt, amíg bementünk a városba ebédelni. Ebéd után elmentünk megnézni az új bevásárlóközpontot, amiben a legfontosabb természetesen a könyvesbolt volt. Nem volt sok időnk, csak fél óránk, annyi meg könyvekre nem elég ugyebár... Így csak a bolt első három méterét láttam, mivel egyből leragadtam az angol nyelvű köteteknél. Legalább öt-hét könyvet kinéztem magamnak (és ez csak egy polc volt), amiket hamarosan be kell szereznem. Plusz mielőtt még hazaköltözöm, biztos, hogy be kell szereznem pár cseh klasszikust is, természetesen csehül. A hétvégén újra elmegyünk, és akkor talán már a bolt többi részét is látom :) Az egyetlen negatívum az új könyvlelőhelyben és a sok elolvasandó könyvben, hogy ha megveszem őket, akkor úgysem fogom kibírni februárig, hogy ne olvassak. Ez pedig veszélyezteti a vizsgaidőszak sikerességét... Szóval nagy önfegyelem és kötélidegek. És könyvek :))
Ma gyönyörű látvány tárult elém, amikor a parkban vártam a többiekre:
A fény olyan szépen szűrődött át a lombokon, falevelek hullottak alá a szél hatására. Gyönyörű volt. Csak álltam és néztem, alig tudtam magamhoz térni. Jó volt egy kis időre megállni, semmi másra nem figyelni, csak a természet szépségére. Néha szüksége van ilyesmire az embernek. Nekem legalábbis biztosan. Azt hiszem a képek nem adják vissza a gyönyörűségét, de megpróbáltam, hátha meg tudom osztani veletek is ezt a szép élményt. Remélem valamennyire sikerült :)
A nap elég lehangoltan telt: furcsákat álmodok már jó ideje, és ez a napomra is rányomja a bélyegét. Egész nap tanultam, nagyon elfáradtam. Csak annyi szünetem volt, amíg bementünk a városba ebédelni. Ebéd után elmentünk megnézni az új bevásárlóközpontot, amiben a legfontosabb természetesen a könyvesbolt volt. Nem volt sok időnk, csak fél óránk, annyi meg könyvekre nem elég ugyebár... Így csak a bolt első három méterét láttam, mivel egyből leragadtam az angol nyelvű köteteknél. Legalább öt-hét könyvet kinéztem magamnak (és ez csak egy polc volt), amiket hamarosan be kell szereznem. Plusz mielőtt még hazaköltözöm, biztos, hogy be kell szereznem pár cseh klasszikust is, természetesen csehül. A hétvégén újra elmegyünk, és akkor talán már a bolt többi részét is látom :) Az egyetlen negatívum az új könyvlelőhelyben és a sok elolvasandó könyvben, hogy ha megveszem őket, akkor úgysem fogom kibírni februárig, hogy ne olvassak. Ez pedig veszélyezteti a vizsgaidőszak sikerességét... Szóval nagy önfegyelem és kötélidegek. És könyvek :))
2012. november 21., szerda
Küzdj, rohanj!! 63#
Minél többet tudok annál jobban látom, mennyi mindent nem tudok még...
Rohanás. Köd. Rohanás. Káosz. Rohanás. Tanulás.
Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a mai napot. És még nincs vége! Bár annyi jót tudnék hozzáfűzni, hogy a főtéren már építik a karácsonyi falut és mindenhol fenyőágacskák vannak, ami engem is karácsonyi hangulatba hoz. De legalábbis megmosolyogtat. A kürtős kalácsos már jó ideje kinyitott (itt Tradelníki-nek hívják), így annak az illata is a levegőben száll. Szívet melengető :)
A borzalmas köd, ami tegnap érkezett, már kevésbé. Újra elindult a vita, hogy ez vajon köd vagy szmog, két oldal kétfélét mond, de igazából a lényeg ugyanaz: undorító idő van. Ráadásul állítólag a tél nagy részében ilyen szürke lesz minden... Hol marad a gyönyörű, tiszta karácsony? :( Az időjárásnak köszönhetően ma egész nap sállal az arcom előtt mászkáltam, ami furán nézett ki, de azt mondták, hogy a szmogot nem tanácsos belélegezni. Úgyhogy nem nagyon lélegeztem be. Időm sem volt rá, mert egész nap rohangáltam egyik épületből a másikba, egyik óráról a másikra. Fogalmam sincs, hol mennyi időt töltöttem, az óráim össze-vissza voltak, ebédelni is útközben sikerült.
Amikor végre visszaértem a koliba, nekiálltam rendet tenni, meg elpakolni a nem kellő tananyagokat. Készítettem egy újabb (hatalmas) táblázatot a tárgyakról, követelményekről, időpontokról, hogy átlássam, amit a két egyetemen meg kell még csinálnom. Aztán persze jött a tanulás, újabb feladatsorok, jegyzetelés, anyaggyűjtés, beadandó írás. Gyászosan haladok, de még hajt a lendület. Kis szünetet is tartottam, folytattam a karácsonyi meglepik készítését. Egyre jobban néznek ki :)
A fejemben persze teljes a káosz, és minél többet tanulok meg gondolkodom, annál nagyobb lesz. Mindent le kell írnom, különben összekutyulódik, amit meg is teszek, csak az a baj, hogy mindig arra írom, ami épp a kezembe akad. Ennélfogva jelenleg négy helyen vannak feljegyzéseim... kezd követhetetlen lenni :) A káosz lételem, de néha azért be tud szippantani.
Ideje rendet tennei a fejemben. Na meg az asztalomon is, mert már a ceruzám sem találom...
Rohanás. Köd. Rohanás. Káosz. Rohanás. Tanulás.
Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a mai napot. És még nincs vége! Bár annyi jót tudnék hozzáfűzni, hogy a főtéren már építik a karácsonyi falut és mindenhol fenyőágacskák vannak, ami engem is karácsonyi hangulatba hoz. De legalábbis megmosolyogtat. A kürtős kalácsos már jó ideje kinyitott (itt Tradelníki-nek hívják), így annak az illata is a levegőben száll. Szívet melengető :)
A borzalmas köd, ami tegnap érkezett, már kevésbé. Újra elindult a vita, hogy ez vajon köd vagy szmog, két oldal kétfélét mond, de igazából a lényeg ugyanaz: undorító idő van. Ráadásul állítólag a tél nagy részében ilyen szürke lesz minden... Hol marad a gyönyörű, tiszta karácsony? :( Az időjárásnak köszönhetően ma egész nap sállal az arcom előtt mászkáltam, ami furán nézett ki, de azt mondták, hogy a szmogot nem tanácsos belélegezni. Úgyhogy nem nagyon lélegeztem be. Időm sem volt rá, mert egész nap rohangáltam egyik épületből a másikba, egyik óráról a másikra. Fogalmam sincs, hol mennyi időt töltöttem, az óráim össze-vissza voltak, ebédelni is útközben sikerült.
Amikor végre visszaértem a koliba, nekiálltam rendet tenni, meg elpakolni a nem kellő tananyagokat. Készítettem egy újabb (hatalmas) táblázatot a tárgyakról, követelményekről, időpontokról, hogy átlássam, amit a két egyetemen meg kell még csinálnom. Aztán persze jött a tanulás, újabb feladatsorok, jegyzetelés, anyaggyűjtés, beadandó írás. Gyászosan haladok, de még hajt a lendület. Kis szünetet is tartottam, folytattam a karácsonyi meglepik készítését. Egyre jobban néznek ki :)
A fejemben persze teljes a káosz, és minél többet tanulok meg gondolkodom, annál nagyobb lesz. Mindent le kell írnom, különben összekutyulódik, amit meg is teszek, csak az a baj, hogy mindig arra írom, ami épp a kezembe akad. Ennélfogva jelenleg négy helyen vannak feljegyzéseim... kezd követhetetlen lenni :) A káosz lételem, de néha azért be tud szippantani.
Ideje rendet tennei a fejemben. Na meg az asztalomon is, mert már a ceruzám sem találom...
2012. november 20., kedd
Hosszú napok 62#
A napok hosszabbak, az életünk meg rövidebb lesz. Kénytelenek vagyunk ezt a rövid időt kihasználni a bolondozásra.
A délelőttöt, (mily meglepő) tanulással, írással töltöttem, meg a hétvége képeit válogattam. A telefonom egy csomó képet összemixel... Aztán délután órám volt, és a koronázási rendről beszélgetünk angolul :) Sosem gondoltam, hogy egyszer hasznát veszem az alkotmánytöriből tanultaknak, de tessék. Mókás volt :) Eredetileg a politikai rendszerek volt a téma, de mindig a törinél kötünk ki. Azért jó volt.
Az este viszont folyamatos tanulással telt, és amikor végre felnéztem a cseh feladatsorokból akkor jöttem rá, hogy már este tíz van. A cseh nehéz :( Rengeteg, rengeteg házit kaptam. Három tankönyvből tanulok egy időben, plusz a bemagolandó hétalakos dolgok. Élvezem, de időnként elkeseredek, mert valahogy folyton elfelejtem, amit egyszer már megtanultam. Ez többnyire a hétalakos dolgokra vonatkozik. De a feladatok jól mennek, tegnap csak két hibám volt három oldalon :)) (Igen, büszke vagyok és dicsekvő, mert végre sikerélményem van benne.)
Még elmerülök Jane Austen világában egy kicsit, aztán alvááás. Talán a tizenkilencedik század elűzi a fáradtságot...
A délelőttöt, (mily meglepő) tanulással, írással töltöttem, meg a hétvége képeit válogattam. A telefonom egy csomó képet összemixel... Aztán délután órám volt, és a koronázási rendről beszélgetünk angolul :) Sosem gondoltam, hogy egyszer hasznát veszem az alkotmánytöriből tanultaknak, de tessék. Mókás volt :) Eredetileg a politikai rendszerek volt a téma, de mindig a törinél kötünk ki. Azért jó volt.
Az este viszont folyamatos tanulással telt, és amikor végre felnéztem a cseh feladatsorokból akkor jöttem rá, hogy már este tíz van. A cseh nehéz :( Rengeteg, rengeteg házit kaptam. Három tankönyvből tanulok egy időben, plusz a bemagolandó hétalakos dolgok. Élvezem, de időnként elkeseredek, mert valahogy folyton elfelejtem, amit egyszer már megtanultam. Ez többnyire a hétalakos dolgokra vonatkozik. De a feladatok jól mennek, tegnap csak két hibám volt három oldalon :)) (Igen, büszke vagyok és dicsekvő, mert végre sikerélményem van benne.)
Még elmerülök Jane Austen világában egy kicsit, aztán alvááás. Talán a tizenkilencedik század elűzi a fáradtságot...
2012. november 19., hétfő
Minden kezdet nehéz... 61#
...remélem a folytatás nem annyira.
Nehéz ébredés, nehéz kezdés. A cseh órám hosszú és gyötrelmes volt, keményen haladunk, a fejem is megfájdult a végére. Helyhatározók, melléknevek, kérdésképzés, rövid- és hosszú válaszok... még magyarul is majdnem elfelejtettem. Le akartam írni magamnak egy magyarázatot, és képtelen voltam magyarul elkezdeni. Vagy öt percig ültem fölötte, mire sikerült leírnom két mondatot. Tehát elég intenzíven haladunk, meggyűlik vele a bajom. Bár a barátaimnak hála, van már magyarul írt cseh nyelvkönyvem, így értem a nyelvtani részeket (amit eddig esetleg nem sikerült angolul felfognom).
A hosszú cseh után egy jó kis szakmai angol volt a levezetés, amin nem voltam túl ügyes a reggeli fárasztás miatt, de ettől még nagyon élveztem. Globalizáció volt a téma meg gazdaság, tehát annyira nem volt nehéz. Nagyrészt beszélgettünk, és persze kaptam megint egy adag házi feladatot.
Így aztán ma egész délután tanultam: felváltva jegyzeteltem alkotmányjogot, oldottam meg cseh feladatsort és írtam a kommunikáció beadandót. Az angolig nem jutottam el, mert estére megint megfájdult a fejem, majd holnap.
Tanulás után jött a társadalmi élet: sokáig beszélgettem barátokkal, aztán levezetésként olvastam egy kis Jane Austent. A minap olvastam egy cikket, hogy mennyivel jobb, ha olvasunk elalvás előtt. Bár azt hiszem nem leszek sokkal kipihentebb, tekintve hogy mindjárt éjfél...
Nehéz ébredés, nehéz kezdés. A cseh órám hosszú és gyötrelmes volt, keményen haladunk, a fejem is megfájdult a végére. Helyhatározók, melléknevek, kérdésképzés, rövid- és hosszú válaszok... még magyarul is majdnem elfelejtettem. Le akartam írni magamnak egy magyarázatot, és képtelen voltam magyarul elkezdeni. Vagy öt percig ültem fölötte, mire sikerült leírnom két mondatot. Tehát elég intenzíven haladunk, meggyűlik vele a bajom. Bár a barátaimnak hála, van már magyarul írt cseh nyelvkönyvem, így értem a nyelvtani részeket (amit eddig esetleg nem sikerült angolul felfognom).
A hosszú cseh után egy jó kis szakmai angol volt a levezetés, amin nem voltam túl ügyes a reggeli fárasztás miatt, de ettől még nagyon élveztem. Globalizáció volt a téma meg gazdaság, tehát annyira nem volt nehéz. Nagyrészt beszélgettünk, és persze kaptam megint egy adag házi feladatot.
Így aztán ma egész délután tanultam: felváltva jegyzeteltem alkotmányjogot, oldottam meg cseh feladatsort és írtam a kommunikáció beadandót. Az angolig nem jutottam el, mert estére megint megfájdult a fejem, majd holnap.
Tanulás után jött a társadalmi élet: sokáig beszélgettem barátokkal, aztán levezetésként olvastam egy kis Jane Austent. A minap olvastam egy cikket, hogy mennyivel jobb, ha olvasunk elalvás előtt. Bár azt hiszem nem leszek sokkal kipihentebb, tekintve hogy mindjárt éjfél...
2012. november 18., vasárnap
A hét leghosszabb napja 60#
Utazz, láss világot. Csak bírd idegekkel.
Ez a nap nem csak azért volt hosszú, mert korán keltem, és későn megyek aludni. A "hazaút" naaagyon hosszú volt, valahogy hosszabb, mint az odaút.
Reggel összekészülődtünk és megreggeliztünk, majd kijelentkeztünk a szállodából. Kivánszorogtunk a buszmegállóba (szó szerint, mert annyi cuccom lett, hogy úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa, habár csak egy táskával érkeztem), eljutottunk a villamosig, ami viszont vagy késett, vagy kimaradt egy járat, így az első vonatomat nem értem el. Egyébként is csekély esélyt láttam rá, és így legalább volt időnk elbúcsúzni. Két órát ültem az állomáson, a vonatra várva, mert csak kilenckor és tizenegykor volt vonat Ostravába, ezért elég sok időm maradt olvasni. Eljutottam az angol regényem feléig, most már várom, mi lesz a végkifejlet. A vonatút nagyon-nagyon hosszú volt, nem csak Ostraváig, de Ostravától Opaváig is lassabban jutottam el, és több helyen megálltunk, mint odafelé. Talán a vasárnap miatt, nem tudom.
A délután és az este kipakolással és tanulással telt, igyekeztem befejezni mindent, kevés sikerrel. Jan segített a cseh házimban, ami kissé kiborított, mivel rettenetesen nehezen mentek a dolgok. Hiába tanultam a hétvégén is, egyszerűen nem ment. Talán majd holnap. Megírtam még egy angol levelet a mikulás feleségének (elromlott háztartási eszköz miatti reklamáció kezelése), aztán úgy döntöttem, nem veszek tudomást a világról. Olvasok még egy kicsit, aztán alvás.
Ez a nap nem csak azért volt hosszú, mert korán keltem, és későn megyek aludni. A "hazaút" naaagyon hosszú volt, valahogy hosszabb, mint az odaút.
Reggel összekészülődtünk és megreggeliztünk, majd kijelentkeztünk a szállodából. Kivánszorogtunk a buszmegállóba (szó szerint, mert annyi cuccom lett, hogy úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa, habár csak egy táskával érkeztem), eljutottunk a villamosig, ami viszont vagy késett, vagy kimaradt egy járat, így az első vonatomat nem értem el. Egyébként is csekély esélyt láttam rá, és így legalább volt időnk elbúcsúzni. Két órát ültem az állomáson, a vonatra várva, mert csak kilenckor és tizenegykor volt vonat Ostravába, ezért elég sok időm maradt olvasni. Eljutottam az angol regényem feléig, most már várom, mi lesz a végkifejlet. A vonatút nagyon-nagyon hosszú volt, nem csak Ostraváig, de Ostravától Opaváig is lassabban jutottam el, és több helyen megálltunk, mint odafelé. Talán a vasárnap miatt, nem tudom.
A délután és az este kipakolással és tanulással telt, igyekeztem befejezni mindent, kevés sikerrel. Jan segített a cseh házimban, ami kissé kiborított, mivel rettenetesen nehezen mentek a dolgok. Hiába tanultam a hétvégén is, egyszerűen nem ment. Talán majd holnap. Megírtam még egy angol levelet a mikulás feleségének (elromlott háztartási eszköz miatti reklamáció kezelése), aztán úgy döntöttem, nem veszek tudomást a világról. Olvasok még egy kicsit, aztán alvás.
2012. november 17., szombat
Zoo 59#
Laknak-e nálatok állatok?
Brnoban laknak. Sokan. Édesek, imádnivalóak. Ma állatkertben voltunk :) Ott töltöttük majdnem az egész napot, a fókát legalább ötször látogattuk meg, és a maciknál is sokszor jártunk. Csak a hideg és a fáradtság bírt rá, hogy hazainduljunk. Na meg az éhség. A Skorpió étteremben ebédeltünk, isteni finomat, a pincérnő pedig külön dicséretet érdemel, amiért türelmesen várta, hogy kinyögjem a rendelést, és végig kedves volt. A nap végére természetesen újra elért minket a fáradtság és a lábfájás a sok mászkálástól (az állatkert iszonyúan nagy), így alig vártuk, hogy visszaérjünk a szállásra és jó forró vízbe áztassuk a lábainkat. Az segített :)
Az állatkákat muszáj megmutatnom, annyira kis édesek voltak :) Az állatkert hatalmas, és térkép nélkül el lehet benne tévedni. Egyébként is imádom a térképeket, úgyhogy beszereztünk egyet, és az alapján próbáltuk meglátogatni az összes állatot. A rénszarvasok majdnem kimaradtak! végül aztán mindenkit meglátogattunk, mondtunk nekik pár kedves szót, fényképeztünk és örömködtünk.
Tehát: a térkép :)
...és a maciiiiiiiiiiiiik!!! Annyira kis fotogének voltak, ráadásul nagyon figyeltek, és ha szépen kértem, belenéztek a kamerába. Kedvem lett volna bemászni hozzájuk és megsimogatni a bundájukat. Kis cukipofák :) Egy anyamedve volt és három bocs. Játszadoztak, aztán ettek (azt nem láttuk), végül pedig szundikáltak. Akkorákat ásítoztak időnként, hogy azt hittem, lenyelnek keresztbe :))
Fókabarátom :) Nagyon hangos volt a drágám időnként, gondolom éhes volt. Az etetést is pont láttuk, ügyesen csinálta a feladatokat.
Az édes kis hódok következnek: a hódváruk igen terjedelmes volt, családjuk pedig népes. Akkor is éppen nagy munkában voltak, amikor ott jártunk.
A nem-annyira-a-kedvenceim: a hüllők és kétéltűek, na meg a vízi állatok. Nem vagyok félős, de a kígyóknál csukott szemmel mentem végig, kézen fogva kellett vezetni. Nem bírtam rájuk nézni... viszont mások biztosan szeretik őket, és volt néhány igen szép állat, tehát tessék, vannak erről is képek:
Ez egy piranha... igen, lehet félni. Volt fekete meg vörös is. Nem szívesen találkoznék velük fürdés közben. Meg máskor sem.
Volt még kajmán meg hatalmas kígyók, meg leguánok, de a gépem lemerült, így ennyit sikerült megörökíteni. Remélem ennyi is kielégíti mindenki kíváncsiságát :)
Brnoban laknak. Sokan. Édesek, imádnivalóak. Ma állatkertben voltunk :) Ott töltöttük majdnem az egész napot, a fókát legalább ötször látogattuk meg, és a maciknál is sokszor jártunk. Csak a hideg és a fáradtság bírt rá, hogy hazainduljunk. Na meg az éhség. A Skorpió étteremben ebédeltünk, isteni finomat, a pincérnő pedig külön dicséretet érdemel, amiért türelmesen várta, hogy kinyögjem a rendelést, és végig kedves volt. A nap végére természetesen újra elért minket a fáradtság és a lábfájás a sok mászkálástól (az állatkert iszonyúan nagy), így alig vártuk, hogy visszaérjünk a szállásra és jó forró vízbe áztassuk a lábainkat. Az segített :)
Az állatkákat muszáj megmutatnom, annyira kis édesek voltak :) Az állatkert hatalmas, és térkép nélkül el lehet benne tévedni. Egyébként is imádom a térképeket, úgyhogy beszereztünk egyet, és az alapján próbáltuk meglátogatni az összes állatot. A rénszarvasok majdnem kimaradtak! végül aztán mindenkit meglátogattunk, mondtunk nekik pár kedves szót, fényképeztünk és örömködtünk.
Tehát: a térkép :)
Fókabarátom :) Nagyon hangos volt a drágám időnként, gondolom éhes volt. Az etetést is pont láttuk, ügyesen csinálta a feladatokat.
A pávák csak úgy, szabadon mászkáltak mindenfelé, és cseppet sem féltek tőlünk. Az egyik felrepült a baglyok ketrecének tetejére, és ott "táncolt". Kérkedett a tollaival, meg a szabadságával.
Az édes kis hódok következnek: a hódváruk igen terjedelmes volt, családjuk pedig népes. Akkor is éppen nagy munkában voltak, amikor ott jártunk.
A nem-annyira-a-kedvenceim: a hüllők és kétéltűek, na meg a vízi állatok. Nem vagyok félős, de a kígyóknál csukott szemmel mentem végig, kézen fogva kellett vezetni. Nem bírtam rájuk nézni... viszont mások biztosan szeretik őket, és volt néhány igen szép állat, tehát tessék, vannak erről is képek:
Ez egy piranha... igen, lehet félni. Volt fekete meg vörös is. Nem szívesen találkoznék velük fürdés közben. Meg máskor sem.
2012. november 16., péntek
Ön-idegenvezetés 58#
Ha meg akarsz ismerni valakit, járj egy napig a cipőjében. Ha meg akarsz ismerni egy várost, járj benne egy napig a saját cipődben.
Naaaagyon elfáradtam és eszméletlenül fáj a lábam. Az eredeti terv az volt, hogy 2,5 órás városnéző túrát csinálunk az útikönyv szerint. Ebből természetesen sikerült csinálnunk egy egész napos programot. Körbejártuk az óvárost a főpályaudvartól kezdve, ami eredetileg jó ötletnek tűnt, de majd' megfagytunk közben, olyan hideg volt. És nagyon fújt a szél... Az orromat egy fél óra után már nem éreztem :) Tehát várost néztünk, ön-idegenvezetéssel (sétáltunk, és felolvastam az útikönyvből az érdekességeket), meg kis pánikolással. Én kb. félpercenként ellenőriztem a térképen, hogy jó helyen vagyunk-e (azok a kis utcák időnként kétségbeejtőek...), de mindent megtaláltunk. Több mindent is, mint kellett volna, ugyanis megnéztük a Petrovot, (majd később elmagyarázom), ami a túrában eredetileg nem volt benne.
Tehát jöjjön a város képekben:
Ezek a képek a kapucinusok kriptájáról készültek, amit ugyan nem néztünk meg belülről (én már láttam egy pár kriptát és annyira nem találtam érdekesnek, hogy halottakat meg koporsókat nézegessek),de kívülről elég szép volt. Ez a Kapucinusok terén áll (milyen meglepő...)
Innen átsétáltunk a Káposztapiac térre, ahol több nevezetesség is található.
A Reduta színház a város legrégebbi színházépülete, amely 1945-ig a Káposztapiaci Kamarajátékszín nevet viselte. Azért hívták így a színházat is meg a teret is, mert ezen a téren régen zöldség- és káposztapiac volt.
A Morvaországi Nemzeti Múzeum, (régen palotaépület volt) ahol elvileg a Vénusz-szobrot is őrzik. Szerettük volna látni, de most főként időszaki kiállítások voltak, aranyról meg élővilágról. Volt egy "Book lovers" (könyvszeretők) kiállítás is, az érdekelt volna, de végül letettünk róla :)
A tér közepén áll a Parnasszus-kút, e köré "építették" hajdan a piacot, most pedig a karácsonyi falut. Már állították fel a faházikókat, amikor ott jártunk.
Következett egy kis utcában a régi városháza. A középső kis dísztorony szándékosan van megcsavarva: az építész állítólag így bosszulta meg megrendelői szűkmarkúságát.
A következő téren volt a Szent Mihály templom, mely olyan nagy, hogy csak két képbe fért bele ;) Ezen a téren található az új városháza is, de azt csak messziről láttuk, a fotó sem lett olyan jó.
Következett a Szabadság tér, mely Brno modern építészetének központja. Legalábbis a könyv szerint. Itt áll például a "négy mamlasz"-nak emlegetett lakópalota is. Nevét a négy oszloptartó férfi szoborról kapta:
De van itt más érdekes is: ez az épület tele volt "rajzolva", arany és fekete mintával díszítették.
A következő kis utcában a híres Bat'a cipőáruház található, egy boltjuk van Opavában is :) Eltartott egy darabig, mire sikerült elszakadnom a cipőktől...
Következett egy újabb tér: a Szent Tamás Templom uralja ezt a teret. Szűk utcák után mindig tágas terek jönnek.
Ugyanezen a téren egy közigazgatási épület előtt találtuk ezt a szobrot. Nagyon tetszett, mintha valami modern újragondolása lenne a világnak: a kocka lehat a Föld, a tartó pedig vagy az emberiség, vagy Isten, ki hogy látja. Mókás volt. Néhány turista fényképezkedett is vele, mintha tartanák a kocka sarkait :)
A legközelebbi "megállóhely" a Szent Jakab templom volt. Pikáns érdekessége is van, a konzervatívabbak csukják be a szemüket. Az egyik ablakot nem csak egyszerű szobrocska díszíti, hanem egy pár szerelmi légyottja, igen pikáns ábrázolásban. Megtaláltuk, lefotóztuk, de nem teszem közzé, mert tényleg botrányos. Állítólag egy szemfüles fotós fedezte fel, nem is olyan régen. Aki látni akarja keressen rá az interneten, vagy írjon egy e-mailt és elküldöm a képet.
A templom mellett egy kőfalon szentek voltak ábrázolva, szerintem szép, így erről is mutatok képet :)
Ezután beültünk ebédelni egy kis étterembe, ahol kedves pincérek és finom ételek voltak. Na meg cseh gyakorlás ;) Ebéd után visszasétáltunk a pályaudvarhoz, útközben pedig megnéztük a városkaput és a Petrovot.
A Petrov, becsületes nevén a Szent Péter és Pál Székesegyház, nagyon díszes és tiszteletet parancsoló. A toronyban már 11kor megszólal a harang, a legenda szerint ugyanis a harmincéves háború alatt az ostromló svéd csapatok azt üzenték a polgároknak, hogy elvonulnak a város alól, ha másnap délig nem tudják bevenni. Az agyafúrt és kimerült polgárok pedig, hogy mentsék a várost, egy órával korábban kongatták meg a harangot. A dombon található zöldterület pedig az első cseh közpark volt.
Nos, ezt mindet láttuk ma. Jól elfáradtam, alig bírtam elsétálni a buszmegállótól a szállásig. Holnap pedig vár az állatkert!!! :)
Naaaagyon elfáradtam és eszméletlenül fáj a lábam. Az eredeti terv az volt, hogy 2,5 órás városnéző túrát csinálunk az útikönyv szerint. Ebből természetesen sikerült csinálnunk egy egész napos programot. Körbejártuk az óvárost a főpályaudvartól kezdve, ami eredetileg jó ötletnek tűnt, de majd' megfagytunk közben, olyan hideg volt. És nagyon fújt a szél... Az orromat egy fél óra után már nem éreztem :) Tehát várost néztünk, ön-idegenvezetéssel (sétáltunk, és felolvastam az útikönyvből az érdekességeket), meg kis pánikolással. Én kb. félpercenként ellenőriztem a térképen, hogy jó helyen vagyunk-e (azok a kis utcák időnként kétségbeejtőek...), de mindent megtaláltunk. Több mindent is, mint kellett volna, ugyanis megnéztük a Petrovot, (majd később elmagyarázom), ami a túrában eredetileg nem volt benne.
Tehát jöjjön a város képekben:
Innen átsétáltunk a Káposztapiac térre, ahol több nevezetesség is található.
Következett egy kis utcában a régi városháza. A középső kis dísztorony szándékosan van megcsavarva: az építész állítólag így bosszulta meg megrendelői szűkmarkúságát.
A következő téren volt a Szent Mihály templom, mely olyan nagy, hogy csak két képbe fért bele ;) Ezen a téren található az új városháza is, de azt csak messziről láttuk, a fotó sem lett olyan jó.
Következett a Szabadság tér, mely Brno modern építészetének központja. Legalábbis a könyv szerint. Itt áll például a "négy mamlasz"-nak emlegetett lakópalota is. Nevét a négy oszloptartó férfi szoborról kapta:
De van itt más érdekes is: ez az épület tele volt "rajzolva", arany és fekete mintával díszítették.
A következő kis utcában a híres Bat'a cipőáruház található, egy boltjuk van Opavában is :) Eltartott egy darabig, mire sikerült elszakadnom a cipőktől...
Következett egy újabb tér: a Szent Tamás Templom uralja ezt a teret. Szűk utcák után mindig tágas terek jönnek.
Ugyanezen a téren egy közigazgatási épület előtt találtuk ezt a szobrot. Nagyon tetszett, mintha valami modern újragondolása lenne a világnak: a kocka lehat a Föld, a tartó pedig vagy az emberiség, vagy Isten, ki hogy látja. Mókás volt. Néhány turista fényképezkedett is vele, mintha tartanák a kocka sarkait :)
A legközelebbi "megállóhely" a Szent Jakab templom volt. Pikáns érdekessége is van, a konzervatívabbak csukják be a szemüket. Az egyik ablakot nem csak egyszerű szobrocska díszíti, hanem egy pár szerelmi légyottja, igen pikáns ábrázolásban. Megtaláltuk, lefotóztuk, de nem teszem közzé, mert tényleg botrányos. Állítólag egy szemfüles fotós fedezte fel, nem is olyan régen. Aki látni akarja keressen rá az interneten, vagy írjon egy e-mailt és elküldöm a képet.
Ezután beültünk ebédelni egy kis étterembe, ahol kedves pincérek és finom ételek voltak. Na meg cseh gyakorlás ;) Ebéd után visszasétáltunk a pályaudvarhoz, útközben pedig megnéztük a városkaput és a Petrovot.
A Petrov, becsületes nevén a Szent Péter és Pál Székesegyház, nagyon díszes és tiszteletet parancsoló. A toronyban már 11kor megszólal a harang, a legenda szerint ugyanis a harmincéves háború alatt az ostromló svéd csapatok azt üzenték a polgároknak, hogy elvonulnak a város alól, ha másnap délig nem tudják bevenni. Az agyafúrt és kimerült polgárok pedig, hogy mentsék a várost, egy órával korábban kongatták meg a harangot. A dombon található zöldterület pedig az első cseh közpark volt.
2012. november 15., csütörtök
Micimackó is megirigyelné 57#
"Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám..."
Ma elkezdődött egy újabb kaland. Reggel kiugrottam az ágyamból, és befejeztem a csomagolást, aztán leültem olvasni. Még tegnap este kezdtem el A keresztapát, ami annyira jó, hogy alig lehet letenni, ezért majdnem lekéstem a buszomat. De szerencsére mégsem. Jóval hamarabb ott voltam már az állomáson, mint kellett volna, hogy biztosan elérjem a vonatom. Brnoban találkoztam a párocskámmal, ez volt úgymond "félúton". Nagyon hiányzott már (a távkapcsolat szörnyű...).
Már reggel volt egy kis sikerélményem, hiszen tudtam használni a cseh tudásomat a reggelivételnél (mert persze az előre elkészített ennivalómat a hűtőben felejtettem...), aztán a vonatra várva hallgattam a hangosbemondót és a számokat meg az időformátumokat gyakoroltam. A vonatúton nagyrészt olvastam, Ostravában kellett átszállnom, ott is vártam fél órát, közben csehet gyakoroltam.
Aztán végre odaértem! Sikeresen megtaláltuk egymást, volt nagy örömködés. Aztán kezdődött a "Gondolj! Gondolj!", hogy hogyan is tudnánk jegyet szerezni a villamosra. Végül megtaláltuk az automatát, majd szépen kibogoztuk a nagyrészt cseh szövegből, hogy hogyan is juthatunk jegyekhez.
Ezután jött a "vajon hol kell leszállni", majd a buszkeresés, és a "vajon hol kell leszállni" játék. Megtaláltunk mindent, nem tévedtünk el, és csomagostul-mindenestül megérkeztünk a szállásra. A Hotel Fontána-ban szálltunk meg, ami egy nem-is-olyan-kicsi szálloda a város "nagyonszélén". Annyira nagyon a szélén, hogy elhagytuk a Brno táblát, majd ismét elmentünk mellette. Tehát gyakorlatilag visszatértünk a városba, de tényleg nagyon kint volt. Ennek ellenére klassz hely, a szállodáról külön írni fogok, mert megér egy bejegyzést.
Az első nap nagyrészt utazással telt, meg a szállás felkutatásával, beszélgetéssel. Rengeteg mindent kaptam otthonról, ezért itt is köszönöm mindenkinek a küldeményeket :) Annyi édességem van, hogy szerintem Micimackó is szívesen cserélne velem ;) Este tanultam még kicsit, és megterveztük a hétvégi programokat, a városnézést. Már nagyon kíváncsi vagyok erre a nagyvárosra! Remélem nem szippant be ;)
Ma elkezdődött egy újabb kaland. Reggel kiugrottam az ágyamból, és befejeztem a csomagolást, aztán leültem olvasni. Még tegnap este kezdtem el A keresztapát, ami annyira jó, hogy alig lehet letenni, ezért majdnem lekéstem a buszomat. De szerencsére mégsem. Jóval hamarabb ott voltam már az állomáson, mint kellett volna, hogy biztosan elérjem a vonatom. Brnoban találkoztam a párocskámmal, ez volt úgymond "félúton". Nagyon hiányzott már (a távkapcsolat szörnyű...).
Már reggel volt egy kis sikerélményem, hiszen tudtam használni a cseh tudásomat a reggelivételnél (mert persze az előre elkészített ennivalómat a hűtőben felejtettem...), aztán a vonatra várva hallgattam a hangosbemondót és a számokat meg az időformátumokat gyakoroltam. A vonatúton nagyrészt olvastam, Ostravában kellett átszállnom, ott is vártam fél órát, közben csehet gyakoroltam.
Aztán végre odaértem! Sikeresen megtaláltuk egymást, volt nagy örömködés. Aztán kezdődött a "Gondolj! Gondolj!", hogy hogyan is tudnánk jegyet szerezni a villamosra. Végül megtaláltuk az automatát, majd szépen kibogoztuk a nagyrészt cseh szövegből, hogy hogyan is juthatunk jegyekhez.
Ezután jött a "vajon hol kell leszállni", majd a buszkeresés, és a "vajon hol kell leszállni" játék. Megtaláltunk mindent, nem tévedtünk el, és csomagostul-mindenestül megérkeztünk a szállásra. A Hotel Fontána-ban szálltunk meg, ami egy nem-is-olyan-kicsi szálloda a város "nagyonszélén". Annyira nagyon a szélén, hogy elhagytuk a Brno táblát, majd ismét elmentünk mellette. Tehát gyakorlatilag visszatértünk a városba, de tényleg nagyon kint volt. Ennek ellenére klassz hely, a szállodáról külön írni fogok, mert megér egy bejegyzést.
Az első nap nagyrészt utazással telt, meg a szállás felkutatásával, beszélgetéssel. Rengeteg mindent kaptam otthonról, ezért itt is köszönöm mindenkinek a küldeményeket :) Annyi édességem van, hogy szerintem Micimackó is szívesen cserélne velem ;) Este tanultam még kicsit, és megterveztük a hétvégi programokat, a városnézést. Már nagyon kíváncsi vagyok erre a nagyvárosra! Remélem nem szippant be ;)
2012. november 14., szerda
Brno, négy nap és világjárás 56#
Ugorj!!!
Ma sajnos nem éreztem magam jól, így a délutáni órámat elhalasztottuk a tanárommal. Helyette a délutánt ágyban fekve töltöttem. Próbáltam tanulni, de aztán legyőzött a kísértés és karácsonyi projektek megvalósításába kezdtem. Egészen jól haladtam.
A Lana Del Rey korszak is véget ért a szomszédban: pár napja zenét váltottak, és azóta egyszer sem hallottam nyöszörgős mentsenmegvalaki zenét. Hip hip hurrá :)
A délutánba még a csomagolás is belefért: holnap megyek Brnoba, négy napra, vasárnap délelőttig. Illetve abból délután lesz, mire visszaérek, de sebaj. Kénytelen vagyok tanulnivalót is vinni, de persze csak estére, mert a napokat biztos, hogy mászkálással, városnézéssel fogjuk tölteni. Van útikönyvem, térképem, és persze az elmaradhatatlan szótár, ha netalán az angollal nem boldogulnék, vagy elfelejteném azt a kis csehet is, amit már megtanultam. Benne van a pakliban. A szobatársam és a barátaim is ajánlottak helyeket, amiket érdemes megnézni. Tehát lesz mit csinálnunk :))
Szóval csomagolás és reggel induláááááááááááááááás!! Ugrás a kalandok közepébe :)
Élménybeszámoló majd érkezik ;)
Ma sajnos nem éreztem magam jól, így a délutáni órámat elhalasztottuk a tanárommal. Helyette a délutánt ágyban fekve töltöttem. Próbáltam tanulni, de aztán legyőzött a kísértés és karácsonyi projektek megvalósításába kezdtem. Egészen jól haladtam.
A Lana Del Rey korszak is véget ért a szomszédban: pár napja zenét váltottak, és azóta egyszer sem hallottam nyöszörgős mentsenmegvalaki zenét. Hip hip hurrá :)
A délutánba még a csomagolás is belefért: holnap megyek Brnoba, négy napra, vasárnap délelőttig. Illetve abból délután lesz, mire visszaérek, de sebaj. Kénytelen vagyok tanulnivalót is vinni, de persze csak estére, mert a napokat biztos, hogy mászkálással, városnézéssel fogjuk tölteni. Van útikönyvem, térképem, és persze az elmaradhatatlan szótár, ha netalán az angollal nem boldogulnék, vagy elfelejteném azt a kis csehet is, amit már megtanultam. Benne van a pakliban. A szobatársam és a barátaim is ajánlottak helyeket, amiket érdemes megnézni. Tehát lesz mit csinálnunk :))
Szóval csomagolás és reggel induláááááááááááááááás!! Ugrás a kalandok közepébe :)
Élménybeszámoló majd érkezik ;)
2012. november 13., kedd
Helló Élet! 55#
Vesd bele magad az életbe, mert ha nem ugrasz, sosem érted meg, milyen is valójában.
Micsoda hírt kaptam ma! Az egyik tanárnőm, aki régebben az ERASMUS program koordinátora volt itt az egyetemen, azzal fogadott a mai órán, hogy mondjak egy napot, ami jó nekem decemberben, mert megszervezik Jirˇível (a koordinátorom), hogy egy napra elvigyenek Prágába! Azt mondta, ne törődjek semmivel, ez az ő karácsonyi ajándéka. Később beszéltem Jirˇível, aki helyesbített és kibővítette a programot két napra. Tehát: december 13-14. Prága!!! Csodás lesz, már alig várom! Jirˇí lesz az idegenvezetőm, aki egyébként történelem szakos tanár, tehát biztos, hogy nagyon izgalmas lesz. Megkérdezte, mi az, amit mindenképpen látni szeretnék, de csak azt tudtam válaszolni, hogy mindent :) Már nagyon várom! Ráadásul addigra már biztos, hogy minden a karácsony örül fog forogni a fővárosban, így idén sem kell kihagynom a karácsonyi vásárt, a forralt bort, meg az ilyenkor szokásos dolgokat, amiket egyébként otthon élveznék. A történelmi Prága... el sem tudom hinni :)
Imádok utazni. Mindig egy új világ nyílik meg előttem minden hellyel, amit megismerek. Mire Prágába megyünk, addigra már beszélni fogok csehül (tanulok ám minden nap, ahogy azt kell), tehát már elveszett sem leszek. Most semmi másra nem tudok gondolni, csak az utazásra. Kalandra fel!! :)
Micsoda hírt kaptam ma! Az egyik tanárnőm, aki régebben az ERASMUS program koordinátora volt itt az egyetemen, azzal fogadott a mai órán, hogy mondjak egy napot, ami jó nekem decemberben, mert megszervezik Jirˇível (a koordinátorom), hogy egy napra elvigyenek Prágába! Azt mondta, ne törődjek semmivel, ez az ő karácsonyi ajándéka. Később beszéltem Jirˇível, aki helyesbített és kibővítette a programot két napra. Tehát: december 13-14. Prága!!! Csodás lesz, már alig várom! Jirˇí lesz az idegenvezetőm, aki egyébként történelem szakos tanár, tehát biztos, hogy nagyon izgalmas lesz. Megkérdezte, mi az, amit mindenképpen látni szeretnék, de csak azt tudtam válaszolni, hogy mindent :) Már nagyon várom! Ráadásul addigra már biztos, hogy minden a karácsony örül fog forogni a fővárosban, így idén sem kell kihagynom a karácsonyi vásárt, a forralt bort, meg az ilyenkor szokásos dolgokat, amiket egyébként otthon élveznék. A történelmi Prága... el sem tudom hinni :)
Imádok utazni. Mindig egy új világ nyílik meg előttem minden hellyel, amit megismerek. Mire Prágába megyünk, addigra már beszélni fogok csehül (tanulok ám minden nap, ahogy azt kell), tehát már elveszett sem leszek. Most semmi másra nem tudok gondolni, csak az utazásra. Kalandra fel!! :)
2012. november 12., hétfő
A film és a tanulás találkozása 54#
Tanulj vagy átlényegülsz cipővé!
Borzasztóan indult a nap... a fél hetes kelésből hatalmas elalvással negyed nyolcas ébredés lett, így csak szűk 20 percem maradt elkészülni, összedobálni a cuccom és elérni a buszt. Sikerült, bár a hajamat a lépcsőn lefelé rohanva csináltam meg, a kabátomat az épületen kívül sikerült felvennem és a cipőmet a buszmegállóban kötöttem be. Ennek ellenére sikeresen beértem az órámra, és a rossz kedvem ellenére minden rendben volt. Tanár úr meg is dicsért, hogy milyen szépen megy a csehül olvasás, és rendszereztük meg kibogoztuk a nyelvtani dolgokat. Véééégre vettük az igéket!! Most már csak idő kérdése és menni fog a társalgás :) Ahogy anyukám szokta mondani: csak a fenéken múlik. Na azzal meg nem lesz gond, belegondolva az elmúlt napok csokifogyasztásába. Hiába na, az idegességre, a kiborulásra és a hiszti elkerülésére is azt használtam. Bevált. Minél közelebb kerül a viszgaidőszak, annál több édesség fogy... Mondjuk a falmászás+idegeskedés+lépcsőzés kombináció segít, hogy hazafelé majd ne guruljak.
Természetesen ma is kaptam egy rakás házit, valamint a szerdai cseh órára is be lettem rendelve, hogy kapjak pár feladatsort, amivel gyakorolhatom a nyelvtant. A főnévalakok (tizennégy csoport van és mindegyik csoport példájának tizennégy alakja) nem igazán akarnak a fejemben ragadni, hiába tanulom már egy hete. De az igeragozás nem nehéz, és azt élvezem, mert megy.
Persze délután rádöbbentem, hogy holnapra több házim van, mint hittem, tehát a délután nagy részét és az estét az íróasztalnál töltöttem. Egyetlen vigasztaló tényező van: megkaptam a Gilmore Girls-t (Szívek Szállodája) csehül. Mielőtt még mindenki bolondnak nézne elárulom, hogy ez a kedvenc sorozatom és kívülről fújom az egészet. Így ha csehül nézem, biztos, hogy érteni fogom, plusz tanulok is. Meg kikapcsolódok. Isteni :)
Ezen kívül nem sok újdonsággal szolgálhatok. Vettem kaspót Samanthának (a virágom) és tegnap este befejeztem a Fahrenheit 451-et. Nagyon tetszett. Megrázó, de mindenben igaz. Én kötelezővé tenném az iskolákban. Talán megértenék a diákok, milyen fontos az olvasás és a tudás. Az biztos, hogy ha hazatértem megsimogatom az összes könyvem és hálát adok az égnek, hogy vannak.
Borzasztóan indult a nap... a fél hetes kelésből hatalmas elalvással negyed nyolcas ébredés lett, így csak szűk 20 percem maradt elkészülni, összedobálni a cuccom és elérni a buszt. Sikerült, bár a hajamat a lépcsőn lefelé rohanva csináltam meg, a kabátomat az épületen kívül sikerült felvennem és a cipőmet a buszmegállóban kötöttem be. Ennek ellenére sikeresen beértem az órámra, és a rossz kedvem ellenére minden rendben volt. Tanár úr meg is dicsért, hogy milyen szépen megy a csehül olvasás, és rendszereztük meg kibogoztuk a nyelvtani dolgokat. Véééégre vettük az igéket!! Most már csak idő kérdése és menni fog a társalgás :) Ahogy anyukám szokta mondani: csak a fenéken múlik. Na azzal meg nem lesz gond, belegondolva az elmúlt napok csokifogyasztásába. Hiába na, az idegességre, a kiborulásra és a hiszti elkerülésére is azt használtam. Bevált. Minél közelebb kerül a viszgaidőszak, annál több édesség fogy... Mondjuk a falmászás+idegeskedés+lépcsőzés kombináció segít, hogy hazafelé majd ne guruljak.
Természetesen ma is kaptam egy rakás házit, valamint a szerdai cseh órára is be lettem rendelve, hogy kapjak pár feladatsort, amivel gyakorolhatom a nyelvtant. A főnévalakok (tizennégy csoport van és mindegyik csoport példájának tizennégy alakja) nem igazán akarnak a fejemben ragadni, hiába tanulom már egy hete. De az igeragozás nem nehéz, és azt élvezem, mert megy.
Persze délután rádöbbentem, hogy holnapra több házim van, mint hittem, tehát a délután nagy részét és az estét az íróasztalnál töltöttem. Egyetlen vigasztaló tényező van: megkaptam a Gilmore Girls-t (Szívek Szállodája) csehül. Mielőtt még mindenki bolondnak nézne elárulom, hogy ez a kedvenc sorozatom és kívülről fújom az egészet. Így ha csehül nézem, biztos, hogy érteni fogom, plusz tanulok is. Meg kikapcsolódok. Isteni :)
Ezen kívül nem sok újdonsággal szolgálhatok. Vettem kaspót Samanthának (a virágom) és tegnap este befejeztem a Fahrenheit 451-et. Nagyon tetszett. Megrázó, de mindenben igaz. Én kötelezővé tenném az iskolákban. Talán megértenék a diákok, milyen fontos az olvasás és a tudás. Az biztos, hogy ha hazatértem megsimogatom az összes könyvem és hálát adok az égnek, hogy vannak.
2012. november 11., vasárnap
Ha harc, hát legyen harc 53#
"Ne süllyedj le az ő szintjükre, mert legyőznek a rutinjukkal." Nem tudom, ki mondta, de nagyon igaza volt.
Háború van kéremszépen. A 412-es szobából (én a 411-esben lakom) minden nap áthallatszik a zene. Ez még alapjában nem lenne probléma, de mindig Lana Del Rey-t hallgatnak. Mindig. Legszívesebben kirohannék a világból, mert ez ilyen mindjártmeghalokannyirafájazélet-zene és mindig csak ugyanazt a néhány számot hallgatják. Semmi változatosság... Tudom, hogy mikor érnek haza és mikor fekszenek le aludni, mert amikor itthon vannak és ébren vannak, akkor szól a zene. Mindig ugyanaz... Estétől kb. hajnal kettőig. Hétvégén reggel tíztől-tizenegytől éjszakába nyúlóan. Csak akkor van mázlim, ha bulizni mennek. Ráadásul rengeteg tanulnivalóm van (tényleg nagyon sok, most rendesen behavazódtam), és a fejem is fáj. Általában tudok zenével tanulni, de most igazán jól jönne egy kis csend! És itt nincs ám tanulószoba kijelölve, mint otthon a koliban... Nem ám. Boldoguljunk, ahogy tudunk. Mindjárt megőrülök... Egyetlen egy dolog jutott eszembe: betettem egy válogatás cd-t, amit még régebben kaptam egy barátnőmtől. Van azon minden: sírós JLo, HipHop, rap, Jacko, tánczene és még ki tudja mi minden. Három részes. Maximum hangerőn. Nem biztos, hogy használ és megoldja a helyzetet, de legalább nem hallom az ő zenéjüket. Jan szerint ez már háború, plusz egyik zenét se bírta hosszútávon, így inkább kimenekült a szobából.
A válogatás album megtette hatását: egy ideig csönd lett. Aztán rájöttem, hogy csak azért, mert elmentek hazulról... A következő alkalomra valamit ki kell találni. Igen, persze, meg lehetne próbálni megbeszélni, de nem hat. Úgyhogy más megoldás kell. Addig meg fejhallgató...
A tanulásom ma egyébként is kiborítóan lassan haladt. Fogalmam sincs, mit fogok alakítani a holnapi cseh órámon, mert hiába tanulom egy hete ugyanazt, egyszerűen nem marad meg... Pedig kéne neki. Szeretem is a csehet, önszántamból, a jókedvemért tanulom, nem értem, az agyam miért döntött úgy, hogy inkább sztrájkol. Úgy látom, vele is beszélnem kell... Mert így nem leszünk jóban. Jön a vizsgaidőszak, a temérdek beadandó leadása, az otthoni vizsgák, itteni előadás, kutyafüle. Ja, az nem. Bár egy kutyus most biztos megnyugtatna.
A szoba rendállapotáról már beszélni sem érdemes... Petrával abban maradtunk, hogy ha visszajött, kitakarítunk, de most meg hely nincs hozzá, mert mostam. A tisztaság majd vár. A lényeg, hogy a tanulós cuccok rendben vannak (anélkül tanulni egyáltalán nem tudnék, utálom, ha rendezetlen az asztalom vagy a polcom), így legalább mindent megtalálok. Azt hiszem most kezdek kicsit besokallni, pont jó időben jön a kirándulás. Jövő hét csütörtökön irány Brno! Természetesen be fogok számolni róla. Most viszont inkább takarót húzok a fejemre és elbújok a világ elől...
Háború van kéremszépen. A 412-es szobából (én a 411-esben lakom) minden nap áthallatszik a zene. Ez még alapjában nem lenne probléma, de mindig Lana Del Rey-t hallgatnak. Mindig. Legszívesebben kirohannék a világból, mert ez ilyen mindjártmeghalokannyirafájazélet-zene és mindig csak ugyanazt a néhány számot hallgatják. Semmi változatosság... Tudom, hogy mikor érnek haza és mikor fekszenek le aludni, mert amikor itthon vannak és ébren vannak, akkor szól a zene. Mindig ugyanaz... Estétől kb. hajnal kettőig. Hétvégén reggel tíztől-tizenegytől éjszakába nyúlóan. Csak akkor van mázlim, ha bulizni mennek. Ráadásul rengeteg tanulnivalóm van (tényleg nagyon sok, most rendesen behavazódtam), és a fejem is fáj. Általában tudok zenével tanulni, de most igazán jól jönne egy kis csend! És itt nincs ám tanulószoba kijelölve, mint otthon a koliban... Nem ám. Boldoguljunk, ahogy tudunk. Mindjárt megőrülök... Egyetlen egy dolog jutott eszembe: betettem egy válogatás cd-t, amit még régebben kaptam egy barátnőmtől. Van azon minden: sírós JLo, HipHop, rap, Jacko, tánczene és még ki tudja mi minden. Három részes. Maximum hangerőn. Nem biztos, hogy használ és megoldja a helyzetet, de legalább nem hallom az ő zenéjüket. Jan szerint ez már háború, plusz egyik zenét se bírta hosszútávon, így inkább kimenekült a szobából.
A válogatás album megtette hatását: egy ideig csönd lett. Aztán rájöttem, hogy csak azért, mert elmentek hazulról... A következő alkalomra valamit ki kell találni. Igen, persze, meg lehetne próbálni megbeszélni, de nem hat. Úgyhogy más megoldás kell. Addig meg fejhallgató...
A tanulásom ma egyébként is kiborítóan lassan haladt. Fogalmam sincs, mit fogok alakítani a holnapi cseh órámon, mert hiába tanulom egy hete ugyanazt, egyszerűen nem marad meg... Pedig kéne neki. Szeretem is a csehet, önszántamból, a jókedvemért tanulom, nem értem, az agyam miért döntött úgy, hogy inkább sztrájkol. Úgy látom, vele is beszélnem kell... Mert így nem leszünk jóban. Jön a vizsgaidőszak, a temérdek beadandó leadása, az otthoni vizsgák, itteni előadás, kutyafüle. Ja, az nem. Bár egy kutyus most biztos megnyugtatna.
A szoba rendállapotáról már beszélni sem érdemes... Petrával abban maradtunk, hogy ha visszajött, kitakarítunk, de most meg hely nincs hozzá, mert mostam. A tisztaság majd vár. A lényeg, hogy a tanulós cuccok rendben vannak (anélkül tanulni egyáltalán nem tudnék, utálom, ha rendezetlen az asztalom vagy a polcom), így legalább mindent megtalálok. Azt hiszem most kezdek kicsit besokallni, pont jó időben jön a kirándulás. Jövő hét csütörtökön irány Brno! Természetesen be fogok számolni róla. Most viszont inkább takarót húzok a fejemre és elbújok a világ elől...
2012. november 10., szombat
Névnapozós 52#
"Ha ma lesz a holnap tegnapja..." Hát ez tényleg az volt.
Nem tudom, ki tudja, de ma van a névnapom. A névnapokat itt nem sokan ünneplik, de drága barátaim vannak, így én igen. Otthon is imádtam az ünnepeket, ez a kiköltözéssel sem változott meg. Jelenleg a nagy ünnepléstől nem érzem a lábam, a hátam pedig sajog. Egy szóval: szuper volt ez a nap!
Reggel jó időre (és jó időben) ébredtem, gyorsan elkészültem és indulás a városba. Mivel hétvégén a buszok hajlamosak csak másfél óránként közlekedni, így a fél utat gyalog tettük meg. Ez nem volt baj, mert egyrészt szép őszi idő volt, másrészt meg így legalább le tudtam fotózni a kedvenc fámat. Mindig gyönyörködöm benne, de csak a buszról szoktam látni, most viszont ti is láthatjátok:
Tegnap az őszi napsugarakkal még szebb volt, de a lényeg, hogy végre lencsevégre kaptam!
Amikor végre beértünk a városba, és a Dolce Vitában reggeliztünk. Azt akartam enni, amit az első ott elköltött reggelim alkalmával, de nem emlékeztem, hogy mi volt a neve, így "French toast"-ot rendeltem, amiről annyit tudtam, hogy édes. Nem tudtam mire számítsak, de végül kiderült, hogy jól döntöttem:
kivi, eper és banán, valamint nagyon finom kenyér, ami isteni szósszal készült. fogalmam sincs, mivel, de mennyei volt. Fejedelmi reggeli :)
Természetesen a szokásos Lattéval. Reggeli után az utcát figyeltem, és nagyon szépet láttam: feltámad a szél, és felkavarta a lehullott leveleket, szinte egy kis tornádó keletkezett. Egészen a házak tetejéig emelte a leveleket, és csak kavarogtak, kavarogtak az égben. Mintha táncoltak volna.
Aztán összeszedtük magunkat és indulás! Végre elmentünk a városi múzeumba! Ez egyben a tájegység/régió múzeuma is, szóval naaagyon fontos hely. Már két hónapja terveztem, hogy végre eljövök, de csak most került rá sor. Eredetileg a "Nők a háborúban" kiállítást szerettem volna látni, de azt már továbbvitték, mivel csak vándorkiállítás. Most úton van Ostravába, habár az prospektus szerint még láthattuk volna... Mindegy, enélkül is érdekes volt :) A múzeum épülete már önmagában magával ragadó, hatalmas és csodaszép. Olyan előkelő... Nekem nagyon tetszik.
Bementünk, tájékozódtunk és udvariasan visszautasítottuk a gépi idegenvezetést (ami amúgy a belépőjegy többszörösébe került volna...), mert jobban szeretek a saját tempómban végigmenni az ilyen helyeken. Kivéve néhány esetet. Szóval saját tempó. Nagyon élveztem! Először a helytörténeti kiállítást néztük meg, ott a térképek nagyon tetszettek, főleg mert értettem a latint (köszönöm Rácz!), aztán mert tudtam a töritanulmányaimból, hogy mi hová tartozott, így ki tudtam bogozni a lényeget :)
Aztán egy másik szint következett, ahol állatok voltak. Na ott kezdődött a hosszúúúúúúú séta :) Elővettem a jegyzetfüzetemet. Igen, őrült, fanatikus és lökött vagyok. Elkezdtem leírni az állatok nevét csehül, amelyik fontosnak tűnt, amelyeket szeretek. Délután egy részét kiszótáraztam, egy részét már ott tudtam, de volt amiben nem voltam biztos. Azt hiszem az állatismereti tudásom hagy némi kívánnivalót maga után. Ez volt a legjobb rész, és a három és fél órás múzeumlátogatásból (igen, annyi volt. Három és fél óra...) körülbelül másfél óra ezen a szinten telt el. Megjegyzem, ez volt a legkisebb szint. Aztán volt még egy kiállítás, aminek igazából nem tudtam rájönni a lényegére, de lehetett orgonajátékot hallgatni. Mindenhol mókás színes gombok voltak, az állatos részen az állatok hangját, egy másik helyen tájszólásokat, vagy épp orgonajátékot lehetett hallgatni. A tájszólások érdekesek voltak, körülbelül egyfélét értettem, már úgy értem, hogy nem csak halandzsának hallottam.
A múzeum után olyan fáradtak voltunk (hátfájás és lejártuk a lábunkat, plusz a kezem kezdett fájni a sok írástól, a fejem meg a sok cseh szövegtől és információtól), hogy elindultunk inkább haza. Természetesen visszafelé is gyalog tettük meg a fél utat.
Este főztem, finom lett, bár annyi lett, hogy holnap is azt eszem. Most viszont hulla vagyok, mert rengeteget gyalogoltunk! Azt hiszem kidőlök... Holnap rengeteg házit kell megcsinálnom.
Nem tudom, ki tudja, de ma van a névnapom. A névnapokat itt nem sokan ünneplik, de drága barátaim vannak, így én igen. Otthon is imádtam az ünnepeket, ez a kiköltözéssel sem változott meg. Jelenleg a nagy ünnepléstől nem érzem a lábam, a hátam pedig sajog. Egy szóval: szuper volt ez a nap!
Reggel jó időre (és jó időben) ébredtem, gyorsan elkészültem és indulás a városba. Mivel hétvégén a buszok hajlamosak csak másfél óránként közlekedni, így a fél utat gyalog tettük meg. Ez nem volt baj, mert egyrészt szép őszi idő volt, másrészt meg így legalább le tudtam fotózni a kedvenc fámat. Mindig gyönyörködöm benne, de csak a buszról szoktam látni, most viszont ti is láthatjátok:
Tegnap az őszi napsugarakkal még szebb volt, de a lényeg, hogy végre lencsevégre kaptam!
kivi, eper és banán, valamint nagyon finom kenyér, ami isteni szósszal készült. fogalmam sincs, mivel, de mennyei volt. Fejedelmi reggeli :)Természetesen a szokásos Lattéval. Reggeli után az utcát figyeltem, és nagyon szépet láttam: feltámad a szél, és felkavarta a lehullott leveleket, szinte egy kis tornádó keletkezett. Egészen a házak tetejéig emelte a leveleket, és csak kavarogtak, kavarogtak az égben. Mintha táncoltak volna.
Aztán összeszedtük magunkat és indulás! Végre elmentünk a városi múzeumba! Ez egyben a tájegység/régió múzeuma is, szóval naaagyon fontos hely. Már két hónapja terveztem, hogy végre eljövök, de csak most került rá sor. Eredetileg a "Nők a háborúban" kiállítást szerettem volna látni, de azt már továbbvitték, mivel csak vándorkiállítás. Most úton van Ostravába, habár az prospektus szerint még láthattuk volna... Mindegy, enélkül is érdekes volt :) A múzeum épülete már önmagában magával ragadó, hatalmas és csodaszép. Olyan előkelő... Nekem nagyon tetszik.
Aztán egy másik szint következett, ahol állatok voltak. Na ott kezdődött a hosszúúúúúúú séta :) Elővettem a jegyzetfüzetemet. Igen, őrült, fanatikus és lökött vagyok. Elkezdtem leírni az állatok nevét csehül, amelyik fontosnak tűnt, amelyeket szeretek. Délután egy részét kiszótáraztam, egy részét már ott tudtam, de volt amiben nem voltam biztos. Azt hiszem az állatismereti tudásom hagy némi kívánnivalót maga után. Ez volt a legjobb rész, és a három és fél órás múzeumlátogatásból (igen, annyi volt. Három és fél óra...) körülbelül másfél óra ezen a szinten telt el. Megjegyzem, ez volt a legkisebb szint. Aztán volt még egy kiállítás, aminek igazából nem tudtam rájönni a lényegére, de lehetett orgonajátékot hallgatni. Mindenhol mókás színes gombok voltak, az állatos részen az állatok hangját, egy másik helyen tájszólásokat, vagy épp orgonajátékot lehetett hallgatni. A tájszólások érdekesek voltak, körülbelül egyfélét értettem, már úgy értem, hogy nem csak halandzsának hallottam.
A múzeum után olyan fáradtak voltunk (hátfájás és lejártuk a lábunkat, plusz a kezem kezdett fájni a sok írástól, a fejem meg a sok cseh szövegtől és információtól), hogy elindultunk inkább haza. Természetesen visszafelé is gyalog tettük meg a fél utat.
Este főztem, finom lett, bár annyi lett, hogy holnap is azt eszem. Most viszont hulla vagyok, mert rengeteget gyalogoltunk! Azt hiszem kidőlök... Holnap rengeteg házit kell megcsinálnom.
2012. november 9., péntek
A tele-pohár nap 51#
Ha minden tele van, két lehetőséged maradt: hisztizel vagy éhezel. Vagy keresel tovább.
Micsoda nap... Ebédelni próbáltunk, de az éttermek tele voltak! Pedig az U Krbuban ma négyféle ételből lehetett választani, és mind a négy isteni lett volna! De nem volt szabad hely. Továbbmentünk, de a Retro is televolt. Plusz nem volt jó a kaja sem, tehát ezt nem bántuk annyira. Az U Tiskárny is tele volt, plusz a háromból kettő ételről nem tudtuk hogy azt vajon tényleg evésre szánták-e... Aztán végül kikötöttünk az olasz-német-magyar-és még ki tudja milyen étteremben. Jól jártunk. Én pizzát ettem ( a fiúk besegítettek, mert még mindig nem tudok megbirkózni egy egésszel egyedül), a fiúk nyárson sült izét szószban. A pizza finom volt, a narancslé nem különben.
Micsoda nap... Ebédelni próbáltunk, de az éttermek tele voltak! Pedig az U Krbuban ma négyféle ételből lehetett választani, és mind a négy isteni lett volna! De nem volt szabad hely. Továbbmentünk, de a Retro is televolt. Plusz nem volt jó a kaja sem, tehát ezt nem bántuk annyira. Az U Tiskárny is tele volt, plusz a háromból kettő ételről nem tudtuk hogy azt vajon tényleg evésre szánták-e... Aztán végül kikötöttünk az olasz-német-magyar-és még ki tudja milyen étteremben. Jól jártunk. Én pizzát ettem ( a fiúk besegítettek, mert még mindig nem tudok megbirkózni egy egésszel egyedül), a fiúk nyárson sült izét szószban. A pizza finom volt, a narancslé nem különben.
Délután falat mászni voltunk, öten. Nagyon jó volt, bár nehezen indult. Az első "falról" egymás után ötször estem le. Legközelebb újra megküzdök vele. Aztán másik fallal próbálkoztam, azon viszont nagyon jól ment (pedig állítólag nehezebb), és kétszer felmásztam a plafonig. Teljesen a tetejére!! Szuper érzés volt! Kicsit felszabadultam.
Mászás után elmentünk (volna) sörözni, csatlakozott még három ember az ötöshöz. A bárok és kocsmák tele voltak... Négy helyet néztünk meg, be se lehetett férni. Ez egy ilyen nap volt... Aztán eszembe jutott az U Krbu, ahol egyszer már voltunk koktélozni. A sörözés tervét nem mindenki tartotta be: én például a fejfájásom miatt nem vállaltam be a sört. Viszont ettem két tiramisut és egy alkoholmentes koktéllal vigasztalódtam. Ennek köszönhetően most fáj a hasam... De akkor finom volt és jó ötletnek tűnt. Isteni volt... A koktél színátmenetes volt, a tiramisu pedig a legfinomabbak között.
Természetesen lekéstük az utolsó buszt, úgyhogy a fele utat most is gyalog tettük meg. Nem baj, nevettünk, versenyeztünk, mindenki az agyára ment mindenkinek. Jó volt, bár most hulla fáradt vagyok. Holnap hosszú nap lesz, úgyhogy most alváááááás :)
2012. november 8., csütörtök
Tájékoztató örömködés :)
Este belépve az oldalra megláttam a statisztikát, és a mai napon átlépte a blog az 1000 számú megjelenítés bűvös határát. Ez azt jelenti, hogy az eltelt ötven nap alatt több, mint ezerszer nyitottátok meg a blog oldalát. Ez mégis szép szám, megér egy megemlékezést. Nem sejtettem, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés :) Voltak olyan időszakok, mikor naponta negyven körüli volt a látogatottság, amiknek mindig nagyon örültem.
Ebből a nagy számból arra következtetek, hogy tetszenek nektek az írásaim :) Ez szívet melengető érzés, így igyekszem továbbra is rendszeresen írni, és beszámolni mindenről. :)
KÖSZÖNÖM!!! :)
Ebből a nagy számból arra következtetek, hogy tetszenek nektek az írásaim :) Ez szívet melengető érzés, így igyekszem továbbra is rendszeresen írni, és beszámolni mindenről. :)
KÖSZÖNÖM!!! :)
Mennyei manna 50#
Úgy vigyázz másra, ahogy rád szeretnéd, hogy vigyázzon valaki.
Ha a falánkság tényleg bűn, akkor a pokol legmélyebb bugyrai várnak rám... Ma négy órát töltöttem evéssel és bevásárlással. Botrányos. De Istenem... annyira finomakat ettem! Na jó, kezdem az elején.
Iszonyatos fejfájással és náthára utaló jelekkel sikerült felébrednem, de az evés és friss levegő (szellőztetés) hatására szerencsére mindkettő elmúlt. Mostam, ami sikerélményt is adott (na nem a mosás, az eddig is ment, inkább a kulcselkérés): a portás nénitől kell elkérni a mosóhelyiség kulcsát, ami nekem ma egész, kerek és helyes cseh mondattal sikerült. A néni pedig válaszolt, és mondta, hogy ma fizethetem a novemberi kollégiumi díjat. Én pedig értettem!! A mosolyt egész nap nem lehetett letörölni az arcomról. Délután még levelet is kaptam, tehát teljes a boldogság! :)
Ebédelni bementem a városba, egyrészt mert feléltem a kajakészleteimet, másrészt mert csütörtökönként az U Krebu-ban mindig van valamilyen formában rántott csirkemell. Azt pedig imádom. Ma krumplisalátával volt és kis darabokban. Mennyeien készítették el. Íme a fotóóóó (merthogy volt ám reklamálás, hogy kevés képet csinálok, és mi lesz az emlékekkel):
Szóval ezt ettem. Aztán átmentünk a Dolce Vitba, mert mindenképpen palacsintát akartunk enni. Szegény pincérfiút jól összezavartuk, végre megjegyezte mit szoktunk kérni, és erre most nem is kávéztunk :)) Na de délután én nem iszok kávét, mert akkor még annyit sem alszom, mint egyébként. Tehát csak finomságot rendeltünk. Áfonyás-feketeribizlis minipalacsintát. Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen lesz, de fél óráig nem tudtam megszólalni, csak azt hogy mmmm meg mmm és mm... Azt hiszem mind a pokolra kerülünk. Ez már bűnözés. Bűnösen finom... Még a tejszínhab is maga volt a mennyország. Nem tudom, ki találta ki, de örök hálám érte!!
Hihetetlen... bárcsak mindenkinek adhatnék egy falatot, hogy ti is élvezhessétek ezt a finomságot! A lelkem a mennyekben volt. Vagy a világ legjobb helyén. Azt hiszem a kettő ugyanaz. Most értettem meg, amit Peter Mayle ír: az ízek táncát... Mmmmm...
Miután megvitattuk, milyen formában büntethet meg minket az Élet ezért az édes bűnözésért, elindultunk nagybevásárlást intézni. Időnként mókás, ma inkább fárasztó volt. Sikerült a karácsonyi listámra is beszerezni valamit, de a joghurtot például elfelejtettem. És majdnem elaludtam a buszon... Viszont van egy új drágaságom, Samantha. Samantha egy virág, egész pontosan korallvirág és halvány mandarinsárga a virága, kicsit olyan narancsba hajló. Megláttam, rám kacsintott, és tudtam, hogy velem kell jönnie :) Szerelem első látásra ;)
Egy kaspót még kell beszereznem neki, addig ideiglenesen egy műanyag ételtárolóban lakik, ami nem túl stílusos, de előnyös a külseje és neki még ez is jól áll. Ki ismeri a Süni és barátai c. mesét? Abban Borznak van egy gesztenyéje. Na körülbelül úgy vagyok most Samanthával mint Borz Gesztenyével. Aki nem érti nézzen utána, ne nevessen, jó mese. Én nagyon szerettem gyerekkoromban.
Hmmm.. lehet, hogy ma este keresek is pár részt belőle az interneten és megnézem :)
Jó éjt mindenkinek!!!
Ha a falánkság tényleg bűn, akkor a pokol legmélyebb bugyrai várnak rám... Ma négy órát töltöttem evéssel és bevásárlással. Botrányos. De Istenem... annyira finomakat ettem! Na jó, kezdem az elején.
Iszonyatos fejfájással és náthára utaló jelekkel sikerült felébrednem, de az evés és friss levegő (szellőztetés) hatására szerencsére mindkettő elmúlt. Mostam, ami sikerélményt is adott (na nem a mosás, az eddig is ment, inkább a kulcselkérés): a portás nénitől kell elkérni a mosóhelyiség kulcsát, ami nekem ma egész, kerek és helyes cseh mondattal sikerült. A néni pedig válaszolt, és mondta, hogy ma fizethetem a novemberi kollégiumi díjat. Én pedig értettem!! A mosolyt egész nap nem lehetett letörölni az arcomról. Délután még levelet is kaptam, tehát teljes a boldogság! :)
Ebédelni bementem a városba, egyrészt mert feléltem a kajakészleteimet, másrészt mert csütörtökönként az U Krebu-ban mindig van valamilyen formában rántott csirkemell. Azt pedig imádom. Ma krumplisalátával volt és kis darabokban. Mennyeien készítették el. Íme a fotóóóó (merthogy volt ám reklamálás, hogy kevés képet csinálok, és mi lesz az emlékekkel):
Miután megvitattuk, milyen formában büntethet meg minket az Élet ezért az édes bűnözésért, elindultunk nagybevásárlást intézni. Időnként mókás, ma inkább fárasztó volt. Sikerült a karácsonyi listámra is beszerezni valamit, de a joghurtot például elfelejtettem. És majdnem elaludtam a buszon... Viszont van egy új drágaságom, Samantha. Samantha egy virág, egész pontosan korallvirág és halvány mandarinsárga a virága, kicsit olyan narancsba hajló. Megláttam, rám kacsintott, és tudtam, hogy velem kell jönnie :) Szerelem első látásra ;)
Hmmm.. lehet, hogy ma este keresek is pár részt belőle az interneten és megnézem :)
Jó éjt mindenkinek!!!
2012. november 7., szerda
Vadra fel! 49#
Hálám jeléül királlyá koronázlak. Vagy Michelin-csillagot kapsz.
Hihetetlenül álmos vagyok... Elterveztem, hogy majd szépen hazaérek ötre, és még tudok tanulni nyolcig három órát. Na ebből az lett, hogy hazaértem fél négyre, és tanultam összesen két órát, azóta meg használhatatlan a fejem és megállás nélkül ásítozok.
Hihetetlen mennyiségű házim és tanulnivalóm van. Az egész hétvégém rá fog menni. Majd beosztom valahogy. Kaptam még egy beadandó feladatot, mert ugye még nem volt elég... meg tananyagot is. Azt hiszem lemondok az alvásról.
Ezt leszámítva klassz napom volt. Reggel meglepő dolog történt: szokásos szerda reggeli ébresztő kávénkra tértünk be a szokásos asztalunkhoz a Dolce Vitába, amikor oda jött a pincér fiú, és megkérdezte: "egy cappucinót és egy café lattét hozhatok, ugye? Mást kérnek még?" Nekem konkrétan tátva maradt a szám, mert még sosem volt olyan, hogy egy helyen megjegyezték volna a szokásaimat. Itt is előbb vártam volna a pincérlánytól, aki szintén ismer és mindig türelmesen megvárja, amíg kinyögöm a rendelésemet csehül. (Igen, így is szoktam gyakorolni.) A pincérfiút is nagyon kedveljük, de vele ritkábban találkoztunk. És mégis! Ez nagyon megdöbbentett, és egyben jól is indította a napomat. Ennek örömére rendeltünk csokoládés kosárkát is, ami egy apró sütemény, csokipohárka eperhabbal töltve, eperrel a tetején. Az alján meg málnalekvár vagy valami hasonló van. Mmm... igen, ki fogom hízni a kabátomat, de jelenleg nem érdekel, mert annyira finomak itt az ételek! És én amúgy is szeretek enni. Aki látta az Ízek, imák, szerelmek c. filmet emlékezhet: inkább veszünk egy számmal nagyobb farmert. Na most én is ezt vallom.
A suli is jó volt. Angolon megdicsérte tanárnő a levelem, plusz a hétfői előadásomat is kiválóra értékelte! Aztán kezdődött az új órám. Elkezdtük az EU-s tárgyat, jövő héten menedzsment is lesz. A tanárnő naaaagyon aranyos volt! Jól ért angolul, beszélni viszont nem annyira tud, úgyhogy időnként segítségül hívtuk az internetes szótárat is. Viszont teával várt, és készített nekem elő anyagot, meg prezentációt, és -kapaszkodjatok- interaktív táblát használtunk! Nem volt egy hétköznapi óra az biztos :) Kedves volt és mosolygós, nagyon jó volt a hangulat. Azt hittem, dupla órát tartunk, merthogy két tárgyam van nála, de majd az lesz, hogy egyik héten ez, másik héten az.
Ha dupla órát tartottunk volna, nem lett volna időm ebédelni, így viszont volt, és olyan vadast ettem, hogy szerintem azzal álmodok ma éjjel. Jobb volt, mint amit valaha kóstoltam! Egyszerűen isteni. Valami házi készítésű kenyérféleség volt hozzá, nem igazi kenyér, de arra hasonlított. A csehek azt mondták, ez náluk hagyományos nemzeti étel, én meg mondtam, hogy lehet, de mi is főzünk ilyet. Az viszont biztos, hogy nagyon finom volt. Mmm...
Az órák közötti "szünetben" boltba is sikerült eljutnom, és vettem piros körömlakkot, mert bár meggyőződésem, hogy bepakoltam a bőröndömbe, mégsem találom. Így pótolni kellett a hiányosságot. Igen, ez is fontos, ráadásul tanulás közben kiválóan lehet körmöt lakkozni. Középsuliban mindig töritanulás közben csináltam meg. Most a menedzsment tanulása alatt. Jó lett :)
Holnap nagy bevásárlás lesz, meg nagymosás. Igen, izgalmas kollégiumi élet. Aki még nem próbálta és van lehetősége, próbálja ki. Egyedi élmény. Főzni is megtanulsz. Ha nem magadtól, a többiektől. Mázli, hoyg én már tudok! :)
Hihetetlenül álmos vagyok... Elterveztem, hogy majd szépen hazaérek ötre, és még tudok tanulni nyolcig három órát. Na ebből az lett, hogy hazaértem fél négyre, és tanultam összesen két órát, azóta meg használhatatlan a fejem és megállás nélkül ásítozok.
Hihetetlen mennyiségű házim és tanulnivalóm van. Az egész hétvégém rá fog menni. Majd beosztom valahogy. Kaptam még egy beadandó feladatot, mert ugye még nem volt elég... meg tananyagot is. Azt hiszem lemondok az alvásról.
Ezt leszámítva klassz napom volt. Reggel meglepő dolog történt: szokásos szerda reggeli ébresztő kávénkra tértünk be a szokásos asztalunkhoz a Dolce Vitába, amikor oda jött a pincér fiú, és megkérdezte: "egy cappucinót és egy café lattét hozhatok, ugye? Mást kérnek még?" Nekem konkrétan tátva maradt a szám, mert még sosem volt olyan, hogy egy helyen megjegyezték volna a szokásaimat. Itt is előbb vártam volna a pincérlánytól, aki szintén ismer és mindig türelmesen megvárja, amíg kinyögöm a rendelésemet csehül. (Igen, így is szoktam gyakorolni.) A pincérfiút is nagyon kedveljük, de vele ritkábban találkoztunk. És mégis! Ez nagyon megdöbbentett, és egyben jól is indította a napomat. Ennek örömére rendeltünk csokoládés kosárkát is, ami egy apró sütemény, csokipohárka eperhabbal töltve, eperrel a tetején. Az alján meg málnalekvár vagy valami hasonló van. Mmm... igen, ki fogom hízni a kabátomat, de jelenleg nem érdekel, mert annyira finomak itt az ételek! És én amúgy is szeretek enni. Aki látta az Ízek, imák, szerelmek c. filmet emlékezhet: inkább veszünk egy számmal nagyobb farmert. Na most én is ezt vallom.
A suli is jó volt. Angolon megdicsérte tanárnő a levelem, plusz a hétfői előadásomat is kiválóra értékelte! Aztán kezdődött az új órám. Elkezdtük az EU-s tárgyat, jövő héten menedzsment is lesz. A tanárnő naaaagyon aranyos volt! Jól ért angolul, beszélni viszont nem annyira tud, úgyhogy időnként segítségül hívtuk az internetes szótárat is. Viszont teával várt, és készített nekem elő anyagot, meg prezentációt, és -kapaszkodjatok- interaktív táblát használtunk! Nem volt egy hétköznapi óra az biztos :) Kedves volt és mosolygós, nagyon jó volt a hangulat. Azt hittem, dupla órát tartunk, merthogy két tárgyam van nála, de majd az lesz, hogy egyik héten ez, másik héten az.
Ha dupla órát tartottunk volna, nem lett volna időm ebédelni, így viszont volt, és olyan vadast ettem, hogy szerintem azzal álmodok ma éjjel. Jobb volt, mint amit valaha kóstoltam! Egyszerűen isteni. Valami házi készítésű kenyérféleség volt hozzá, nem igazi kenyér, de arra hasonlított. A csehek azt mondták, ez náluk hagyományos nemzeti étel, én meg mondtam, hogy lehet, de mi is főzünk ilyet. Az viszont biztos, hogy nagyon finom volt. Mmm...
Az órák közötti "szünetben" boltba is sikerült eljutnom, és vettem piros körömlakkot, mert bár meggyőződésem, hogy bepakoltam a bőröndömbe, mégsem találom. Így pótolni kellett a hiányosságot. Igen, ez is fontos, ráadásul tanulás közben kiválóan lehet körmöt lakkozni. Középsuliban mindig töritanulás közben csináltam meg. Most a menedzsment tanulása alatt. Jó lett :)
Holnap nagy bevásárlás lesz, meg nagymosás. Igen, izgalmas kollégiumi élet. Aki még nem próbálta és van lehetősége, próbálja ki. Egyedi élmény. Főzni is megtanulsz. Ha nem magadtól, a többiektől. Mázli, hoyg én már tudok! :)
2012. november 6., kedd
Góóóóól! 48#
Ne ítélj első látásra.
Mit is mondhatnék? Eltelt ez a nap is. Igazán csak a délután és az este volt érdekes. Főként az este. De azért a délután se volt rossz. Természetesen voltam suliban, jegyzeteltem, figyeltem, tanultam. Volt még némi vásárlás is, csak a legfontosabbak. Miket beszélek! El is felejtettem: ma vettem ajándék alapanyagokat :) Imádom ezt az időszakot! Jön a tél, a hideg, az advent, a karácsony. Ilyenkor mindig bevackolom magam a szobába és ajándékgyártásba kezdek, aztán az utolsó pillanatban rám tör a pánik, mert úgy érzem, nem lettek jók, és gyorsan megváltoztatom a felét. De általában azért eltalálom a dolgokat :)
Szóval kezdődik az ajándékgyártás! A listát ugyebár már vasárnap megírtam, (ennek ellenére még elég hiányos) tehát most jöhet a beszerzés és a kivitelezés.
Tehát volt nagy örömködés. Este csokikereső hadjáratot indítottunk (lementünk a csoki és italautomatához), de az automatában megláttam az Almdudlert (osztrák ital, almából készül és szénsavas; isteni és imádom), tehát azt is kellett venni. Felvásároltuk a készletet (konkrétan kettő darab volt a gépben, de így jobban hangzik szerintem) és mivel éppen meccs volt a tévében, letelepedtünk. Az automata a tévészobában van. Szóval letelepedtünk meccset nézni. Kiborítottam öt cseh pasit. Szegények még nem nagyon láttak olyat, hogy egy lány focimeccset néz, önként és vidáman. Azzal meg végképp nem tudtak mit kezdeni, hogy beszélgetni is lehetett róla, és nem ragadtunk le annál, hogy melyik focista helyes, melyik nem :) Szegények... Én meg csak kuncogtam. Aztán persze volt suttogás, hogy magyar lány meg hogy hihetetlen, hogy focit néz. De a döbbent arcok tetszettek a legjobban :) Legközelebb is be fogok ülni meccset nézni ;) Amúgy nem volt rossz meccs szerintem, bár szakértő sosem voltam. De volt mire figyelni, és ez a lényeg.
A csoki majd megbosszulja magát, Almdudlert pedig vadászok még a héten. Reszkessetek almás italok!
Mit is mondhatnék? Eltelt ez a nap is. Igazán csak a délután és az este volt érdekes. Főként az este. De azért a délután se volt rossz. Természetesen voltam suliban, jegyzeteltem, figyeltem, tanultam. Volt még némi vásárlás is, csak a legfontosabbak. Miket beszélek! El is felejtettem: ma vettem ajándék alapanyagokat :) Imádom ezt az időszakot! Jön a tél, a hideg, az advent, a karácsony. Ilyenkor mindig bevackolom magam a szobába és ajándékgyártásba kezdek, aztán az utolsó pillanatban rám tör a pánik, mert úgy érzem, nem lettek jók, és gyorsan megváltoztatom a felét. De általában azért eltalálom a dolgokat :)
Szóval kezdődik az ajándékgyártás! A listát ugyebár már vasárnap megírtam, (ennek ellenére még elég hiányos) tehát most jöhet a beszerzés és a kivitelezés.
Tehát volt nagy örömködés. Este csokikereső hadjáratot indítottunk (lementünk a csoki és italautomatához), de az automatában megláttam az Almdudlert (osztrák ital, almából készül és szénsavas; isteni és imádom), tehát azt is kellett venni. Felvásároltuk a készletet (konkrétan kettő darab volt a gépben, de így jobban hangzik szerintem) és mivel éppen meccs volt a tévében, letelepedtünk. Az automata a tévészobában van. Szóval letelepedtünk meccset nézni. Kiborítottam öt cseh pasit. Szegények még nem nagyon láttak olyat, hogy egy lány focimeccset néz, önként és vidáman. Azzal meg végképp nem tudtak mit kezdeni, hogy beszélgetni is lehetett róla, és nem ragadtunk le annál, hogy melyik focista helyes, melyik nem :) Szegények... Én meg csak kuncogtam. Aztán persze volt suttogás, hogy magyar lány meg hogy hihetetlen, hogy focit néz. De a döbbent arcok tetszettek a legjobban :) Legközelebb is be fogok ülni meccset nézni ;) Amúgy nem volt rossz meccs szerintem, bár szakértő sosem voltam. De volt mire figyelni, és ez a lényeg.
A csoki majd megbosszulja magát, Almdudlert pedig vadászok még a héten. Reszkessetek almás italok!
2012. november 5., hétfő
Language day! 47#
Ha a cseh nem megy, menj Csehországba.
Fordítva vagyok bekötve, az már egyszer biztos. Mi más lenne a magyarázat arra, hogy szeretem a hétfőt? Nálam a kedd vagy az egyik nap a hétvégéből a nyűglődős. A hétfőket imádom.
Megtartottam az előadást, és jól sikerült, tehát aki szorított értem, annak köszönöm :) Az eredetileg húsz percesre tervezett fejtágító egy órás lett, a tanárnő ugyanis mindig megállt egy-egy pontnál, és kicsit jobban belemélyedtünk a témába, mint gondoltam. Nem volt baj, hiszen felkészültem, plusz azt hiszem elég jól ismerem a hazámat, de így elég hosszúra nyúlt a dolog. A végén még egy kérdést is kaptam az egyik diáktól. Mosolyogtak, időnként kuncogtak, ha valami humoros volt, és végig figyelmesen hallgattak. Nagyon jó érzés volt, és ennek a pozitív visszajelzésnek köszönhetően az első két perc után már nem is izgultam. A tanárnő elfogadta, szerdán kapok róla papírt, hogy teljesítettem a tárgyat. Ettől úgy éreztem, egy teher lekerült a vállamról, és jaj de jó, már eggyel kevesebb, de szerdán kezdődik egy másik kurzus, amit felvettem, amiből tuti, hogy szintén beadandó lesz a követelmény... Szóval kezdhetem elölről. De csak szerdától gondolok erre, ma még élvezem a sikerélményt.
Természetesen jutalom is volt: isteni finom sütit ettem a Dolce Vitában a szokásos hétfői kávé mellé. Harlekín a neve és mmm...
Az első órám természetesen cseh volt, és egy rakás házit kaptam. Egész délután nyelvtani táblázatokat másoltam be a füzetembe (főnévragozás és melléknévragozás). Mindenből három nem van, és persze egyes és többes számban is különböznek... A dolog pedig nem ilyen egyszerű, mert több alapcsoport van, és mindegyiknek meg kell tanulni a példáját. Mindegy, igazából élveztem, mert színessel kell csinálni, és amúgy is szeretem a táblázatokat. Én. A kezem nem. Mostanra már eléggé fáj, szóval azt hiszem csak holnap fejezem be a dolgokat. Még hátra vannak a számformák és a személyes névmások ragozása.
Vicces egyébként, hogy a nyelvtani részből egyre jobb vagyok, mélyebbre és mélyebbre ásunk, de megszólalni még nem igen vagyok képes, mert kettő, azaz kettő ige ragozását tudom... Ezt ráadásul még csak önszorgalomból sem tudom megtanulni, mert az is ilyen csoportos dolog, és fogalmam sincs, mi hová tartozik, meg hogy egyáltalán a csoportoknál hogy változnak a szóvégek. Bonyolult... Egyenlőre viszont nagyon élvezem!!! (Még a kézfájás ellenére is.) Mindenhol tanulok: a koliban, az utcán, a boltban, a suliban, a buszon, az étteremben... Igyekszem annyi szót megjegyezni az "életből", amennyit csak lehet. Ezért jó az anyanyelvi környezet :) Mondjuk a nyelvérzék se jön rosszul, és azt hiszem nekem elég sok jutott belőle. Így aztán gyorsan, aránylag könnyen tanulok. Tanár úr is megdicsért ma :) Azt mondta, egyre szebben olvasok, és amikor befejeztem, kiválónak minősítette a teljesítményem! Ez is adott egy nagy adag energiát a folytatáshoz.Úgyhogy most a kéz-és csuklófájás ellenére folytatom.
Ha nem esznek meg a táblázatok, holnap is írok.
Fordítva vagyok bekötve, az már egyszer biztos. Mi más lenne a magyarázat arra, hogy szeretem a hétfőt? Nálam a kedd vagy az egyik nap a hétvégéből a nyűglődős. A hétfőket imádom.
Megtartottam az előadást, és jól sikerült, tehát aki szorított értem, annak köszönöm :) Az eredetileg húsz percesre tervezett fejtágító egy órás lett, a tanárnő ugyanis mindig megállt egy-egy pontnál, és kicsit jobban belemélyedtünk a témába, mint gondoltam. Nem volt baj, hiszen felkészültem, plusz azt hiszem elég jól ismerem a hazámat, de így elég hosszúra nyúlt a dolog. A végén még egy kérdést is kaptam az egyik diáktól. Mosolyogtak, időnként kuncogtak, ha valami humoros volt, és végig figyelmesen hallgattak. Nagyon jó érzés volt, és ennek a pozitív visszajelzésnek köszönhetően az első két perc után már nem is izgultam. A tanárnő elfogadta, szerdán kapok róla papírt, hogy teljesítettem a tárgyat. Ettől úgy éreztem, egy teher lekerült a vállamról, és jaj de jó, már eggyel kevesebb, de szerdán kezdődik egy másik kurzus, amit felvettem, amiből tuti, hogy szintén beadandó lesz a követelmény... Szóval kezdhetem elölről. De csak szerdától gondolok erre, ma még élvezem a sikerélményt.
Természetesen jutalom is volt: isteni finom sütit ettem a Dolce Vitában a szokásos hétfői kávé mellé. Harlekín a neve és mmm...
Az első órám természetesen cseh volt, és egy rakás házit kaptam. Egész délután nyelvtani táblázatokat másoltam be a füzetembe (főnévragozás és melléknévragozás). Mindenből három nem van, és persze egyes és többes számban is különböznek... A dolog pedig nem ilyen egyszerű, mert több alapcsoport van, és mindegyiknek meg kell tanulni a példáját. Mindegy, igazából élveztem, mert színessel kell csinálni, és amúgy is szeretem a táblázatokat. Én. A kezem nem. Mostanra már eléggé fáj, szóval azt hiszem csak holnap fejezem be a dolgokat. Még hátra vannak a számformák és a személyes névmások ragozása.
Vicces egyébként, hogy a nyelvtani részből egyre jobb vagyok, mélyebbre és mélyebbre ásunk, de megszólalni még nem igen vagyok képes, mert kettő, azaz kettő ige ragozását tudom... Ezt ráadásul még csak önszorgalomból sem tudom megtanulni, mert az is ilyen csoportos dolog, és fogalmam sincs, mi hová tartozik, meg hogy egyáltalán a csoportoknál hogy változnak a szóvégek. Bonyolult... Egyenlőre viszont nagyon élvezem!!! (Még a kézfájás ellenére is.) Mindenhol tanulok: a koliban, az utcán, a boltban, a suliban, a buszon, az étteremben... Igyekszem annyi szót megjegyezni az "életből", amennyit csak lehet. Ezért jó az anyanyelvi környezet :) Mondjuk a nyelvérzék se jön rosszul, és azt hiszem nekem elég sok jutott belőle. Így aztán gyorsan, aránylag könnyen tanulok. Tanár úr is megdicsért ma :) Azt mondta, egyre szebben olvasok, és amikor befejeztem, kiválónak minősítette a teljesítményem! Ez is adott egy nagy adag energiát a folytatáshoz.Úgyhogy most a kéz-és csuklófájás ellenére folytatom.
Ha nem esznek meg a táblázatok, holnap is írok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)