Amikor a lehetetlen kopogtat az ajtón, jobb nem vitatkozni.
Csodálatos híreket kaptam!!! Nem kell hazavonatoznom, sőt egyáltalán aggódni a hazajutáson, ugyanis Jan és az apukája hazavisznek!! Lehet, hogy az anyukája is jön, amolyan családi kirándulásként. Amikor felajánlották, először el sem tudtam hinni. Még most is csak barátkozok a gondolattal, de most már legalább el merem hinni. Persze, januárban még visszajövök, de a karácsonyt otthon töltöm, meg levizsgázok az egyetemen. Hirtelen nagyon boldog lettem :)
Egyébként nem sok más történt, a városban ebédeltem, mint ahogy szoktam, ezen kívül meg a beszélgetésen kívül nagy részt tanultam. A tempó egy kicsit lelassult, és este rászántam magam, hogy megnézzem a Ponyvaregényt, ami, hát nem az én világom. De már ezt is láttam, túléltem, többet nem kell megnézni. Amúgy a kollégium még mindig csöndes, szerintem aki teheti, az csak hétfőn jön haza. Meg is tudom érteni, az adventet a családdal jó eltölteni. Így egyedül nem olyan mókás és szívet melengető, mint általában... ha legalább hó lenne!
Bosszantó, hogy már csütörtökre havat ígértek, de még mindig nem érkezett meg... Teljesen tiszta az ég, csak a cukorgyár füstje úszik rajta néha. Havat szeretnék végre!!! Mint ha egy nagyon elfuserált ősz lenne... vagy nem is tudom. Mintha valaki megbabrálta volna az időjárás-gépet. Ez nem normális tél. Havat ide!!!
Megyek és eljárom a hótáncot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése