Egy minden tekintetben szörnyű nap 75#

Ha a világ az agyadra megy, a legjobb, ha te is az agyára mész. Vagy nevetsz egyet rajta.

  Igen, a világ az agyamra megy... vagy legalábbis egy része. Alig aludtam az éjjel, ráadásul nehezen keltem, lehet, hogy ezért vagyok morcosabb, de reggel olyan nyűgös voltam, hogy még a Dolce Vitás kávézás se dobott fel. A zene ma kifejezetten romantikus volt...csöpögősen romantikus. Túl sok volt...
Csak a cseh miatt másztam ki az ágyamból, de a tanár úr busza negyed órát késett, így akár az egy órával későbbi busszal is mehettem volna, ami egy órával több alvást jelent. Néha az is sokat számít, nyűgösségi szempontból meg rengeteget. Mondjuk a nyelvórák jól sikerültek, ez feldobott egy kicsit, na meg az a minimális hószállingózás, ami úgy dél körül lepett meg a városban. Na azért ne reménykedjünk, a hó nem maradt meg, de a látvány szép volt.
Este volt egy plusz órám, be kellett pótolni egy elmaradtat, és a hétvégén megírt beadandómat vizsgáltuk. Még jó, hogy örömködtem, hogy eggyel kevesebb... Írhatom újra ugyanis, mert a tanárom mindenbe belekötött. Fél órát töltöttünk azzal, hogy az interneten keresett szótárat, mert furcsának találta, hogy a szlovák (mint nyelv vagy nemzetiség) Slovakian-ként van írva,  holott megnéztem a szótárban. Állította, hogy ő hisz nekem, csak furcsállja a dolgot... Aztán újabb fél óra azzal, hogy ő nem tudja, az otthoni egyetemen hogyan szoktuk, és használhatom a magyar szokásokat, de ő így meg így szokta megjelölni a forrásokat és valami hasonlót produkáljak. Hiába mondtam, hogy rendben, értem, átírom, újra és újra elmondta ugyanazokat a dolgokat... Ezen kívül a forrásaim sem tetszettek neki, tehát keressek más forrásokat, amik kellően akadémikusak (ezt ő mondta, nem én). A másfél órás megbeszélés (amin két cikket kellett volna megvitatnunk) másfél órás szenvedéssé vált. Alig vártam, hogy kiléphessek az ajtón. Kissé összeomlott a világom, és nem csak azért, mert mindent hatszor hallgattam meg, hanem azért is, mert semmi energiám és időm nincs újraírni ezt a dolgozatot, mégis meg kell csinálnom. Ekkor ment el végleg a kedvem ettől a naptól, lemondtam a Medovina-kóstolót és vettem egy nagy csomag jégcsokit, hogy orvosoljam a problémát. Azt hiszem a fejemre húzom a takarót és eltűnök.