"Ne süllyedj le az ő szintjükre, mert legyőznek a rutinjukkal." Nem tudom, ki mondta, de nagyon igaza volt.
Háború van kéremszépen. A 412-es szobából (én a 411-esben lakom) minden nap áthallatszik a zene. Ez még alapjában nem lenne probléma, de mindig Lana Del Rey-t hallgatnak. Mindig. Legszívesebben kirohannék a világból, mert ez ilyen mindjártmeghalokannyirafájazélet-zene és mindig csak ugyanazt a néhány számot hallgatják. Semmi változatosság... Tudom, hogy mikor érnek haza és mikor fekszenek le aludni, mert amikor itthon vannak és ébren vannak, akkor szól a zene. Mindig ugyanaz... Estétől kb. hajnal kettőig. Hétvégén reggel tíztől-tizenegytől éjszakába nyúlóan. Csak akkor van mázlim, ha bulizni mennek. Ráadásul rengeteg tanulnivalóm van (tényleg nagyon sok, most rendesen behavazódtam), és a fejem is fáj. Általában tudok zenével tanulni, de most igazán jól jönne egy kis csend! És itt nincs ám tanulószoba kijelölve, mint otthon a koliban... Nem ám. Boldoguljunk, ahogy tudunk. Mindjárt megőrülök... Egyetlen egy dolog jutott eszembe: betettem egy válogatás cd-t, amit még régebben kaptam egy barátnőmtől. Van azon minden: sírós JLo, HipHop, rap, Jacko, tánczene és még ki tudja mi minden. Három részes. Maximum hangerőn. Nem biztos, hogy használ és megoldja a helyzetet, de legalább nem hallom az ő zenéjüket. Jan szerint ez már háború, plusz egyik zenét se bírta hosszútávon, így inkább kimenekült a szobából.
A válogatás album megtette hatását: egy ideig csönd lett. Aztán rájöttem, hogy csak azért, mert elmentek hazulról... A következő alkalomra valamit ki kell találni. Igen, persze, meg lehetne próbálni megbeszélni, de nem hat. Úgyhogy más megoldás kell. Addig meg fejhallgató...
A tanulásom ma egyébként is kiborítóan lassan haladt. Fogalmam sincs, mit fogok alakítani a holnapi cseh órámon, mert hiába tanulom egy hete ugyanazt, egyszerűen nem marad meg... Pedig kéne neki. Szeretem is a csehet, önszántamból, a jókedvemért tanulom, nem értem, az agyam miért döntött úgy, hogy inkább sztrájkol. Úgy látom, vele is beszélnem kell... Mert így nem leszünk jóban. Jön a vizsgaidőszak, a temérdek beadandó leadása, az otthoni vizsgák, itteni előadás, kutyafüle. Ja, az nem. Bár egy kutyus most biztos megnyugtatna.
A szoba rendállapotáról már beszélni sem érdemes... Petrával abban maradtunk, hogy ha visszajött, kitakarítunk, de most meg hely nincs hozzá, mert mostam. A tisztaság majd vár. A lényeg, hogy a tanulós cuccok rendben vannak (anélkül tanulni egyáltalán nem tudnék, utálom, ha rendezetlen az asztalom vagy a polcom), így legalább mindent megtalálok. Azt hiszem most kezdek kicsit besokallni, pont jó időben jön a kirándulás. Jövő hét csütörtökön irány Brno! Természetesen be fogok számolni róla. Most viszont inkább takarót húzok a fejemre és elbújok a világ elől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése