Tükörtojás négy nyelven 71#

Sok zene, sok írás.

A mai nap ismét tanulással telt, de természetesen ki kellett mozdulnom a szobából, hogy elintézzek pár dolgot a városban. Nyomtatás, papírbolt (mostanság mindennapi vendég lettem ott, lassan adhatnának egy törzsvásárlói kártyát), bevásárlás (mert ugye napok óta elfelejtettem bevásárolni), vettem adventi naptárat is (nem csak a karácsonyra várok, a hazatérésre is), közös ebéd a többiekkel.
 Mivel Łukasz végre visszatért Lengyelországból, így ő is csatlakozott ebédelő hármasunkhoz. Nagyon örültem neki, egyrészt mert hiányzott a társasága, másrészt meg mert meg kellett beszélnem vele a prágai út részleteit. Ugyanis, ha minden jól megy, ő is jön. A beszámolótól fellelkesült, és mivel ő már járt Prágában, szívesen tér vissza. Sőt, azt fontolgatja, hogy ott marad a hét végére, valamilyen barátjánál. Invitált továbbá Lengyelországba, és megígértem neki, hogy meglátogatom, amint időm és anyagi helyzetem engedi. Ő pedig fejben már meg is tervezte két hét programját... Azt hiszem sürgősen ki kell találnom, mikor megyek :)
Kérdezte, milyen volt Brno, és egyetértett velem abban, hogy állatkertbe időről-időre menni kell. Gyorsan el is határoztuk, hogy elmegyünk Ostravába egy hétvégén, merthogy itt is van ám állatkert. Nem is kicsi! CSak legyen elég időnk.
Az ebédnél szóba került tegnapesti dilemmánk, hogy mi is a tükörtojás. Az ételekkel kapcsolatban az a legnehezebb, hogy meghatározzuk, mi micsoda. Mert a neve ugyebár minden nyelven más, nem elég ha szó szerint lefordítjuk. Így tudtam meg, hogyan nevezik a tükörtojást négy nyelven: lengyelül ülő tojás, csehül néző tojás, németül nem emlékszem, magyarul meg ugye tükörtojás. Volt nagy vigadalom, mikor végre kibogoztuk, hogy miről is beszélünk. :) Milyen jó, hogy multikulturális baráti köröm van. Minden nap egy élmény a beszélgetés: sosem tudhatod, épp mit nem fogsz érteni ;)
Amikor hazafelé tartottunk Mariával, elkapott minket az eső. Pontosabban a felhőszakadás, ugyanis körülbelül fél perc alatt elkezdődött, és negyed óra múlva már vége is volt. Nem áztunk meg nagyon, mert a koli közelében kapott el minket. Aztán amikor felértem a szobámba, akkorra már szinte vége is volt. És felragyogott két szivárvány :)) Csodaszépek voltak!
A délutánt és az estét tanulással, írással, jegyzeteléssel töltöttem, jó zenei aláfestéssel. Mert zenével ugye könnyebb tanulni, legalábbis időnként. Amikor mondjuk a közigazgatási eljárási törvényt elemzem, akkor nem jön túl jól, de tételcímek kiíráshoz tökéletes. Annyit írtam, hogy belefájdult a kezem. De legalább haladtam :) Holnap folytatása következik!