Language day! 47#

Ha a cseh nem megy, menj Csehországba.

Fordítva vagyok bekötve, az már egyszer biztos. Mi más lenne a magyarázat arra, hogy szeretem a hétfőt? Nálam a kedd vagy az egyik nap a hétvégéből a nyűglődős. A hétfőket imádom.
Megtartottam az előadást, és jól sikerült, tehát aki szorított értem, annak köszönöm :) Az eredetileg húsz percesre tervezett fejtágító egy órás lett, a tanárnő ugyanis mindig megállt egy-egy pontnál, és kicsit jobban belemélyedtünk a témába, mint gondoltam. Nem volt baj, hiszen felkészültem, plusz azt hiszem elég jól ismerem a hazámat, de így elég hosszúra nyúlt a dolog. A végén még egy kérdést is kaptam az egyik diáktól. Mosolyogtak, időnként kuncogtak, ha valami humoros volt, és végig figyelmesen hallgattak. Nagyon jó érzés volt, és ennek a pozitív visszajelzésnek köszönhetően az első két perc után már nem is izgultam. A tanárnő elfogadta, szerdán kapok róla papírt, hogy teljesítettem a tárgyat. Ettől úgy éreztem, egy teher lekerült a vállamról, és jaj de jó, már eggyel kevesebb, de szerdán kezdődik egy másik kurzus, amit felvettem, amiből tuti, hogy szintén beadandó lesz a követelmény...  Szóval kezdhetem elölről. De csak szerdától gondolok erre, ma még élvezem a sikerélményt.
Természetesen jutalom is volt: isteni finom sütit ettem a Dolce Vitában a szokásos hétfői kávé mellé. Harlekín a neve és mmm...
Az első órám természetesen cseh volt, és egy rakás házit kaptam. Egész délután nyelvtani táblázatokat másoltam be a füzetembe (főnévragozás és melléknévragozás). Mindenből három nem van, és persze egyes és többes számban is különböznek... A dolog pedig nem ilyen egyszerű, mert több alapcsoport van, és mindegyiknek meg kell tanulni a példáját. Mindegy, igazából élveztem, mert színessel kell csinálni, és amúgy is szeretem a táblázatokat. Én. A kezem nem. Mostanra már eléggé fáj, szóval azt hiszem csak holnap fejezem be a dolgokat. Még hátra vannak a számformák és a személyes névmások ragozása.
Vicces egyébként, hogy a nyelvtani részből egyre jobb vagyok, mélyebbre és mélyebbre ásunk, de megszólalni még nem igen vagyok képes, mert kettő, azaz kettő ige ragozását tudom... Ezt ráadásul még csak önszorgalomból sem tudom megtanulni, mert az is ilyen csoportos dolog, és fogalmam sincs, mi hová tartozik, meg hogy egyáltalán a csoportoknál hogy változnak a szóvégek. Bonyolult... Egyenlőre viszont nagyon élvezem!!! (Még a kézfájás ellenére is.) Mindenhol tanulok: a koliban, az utcán, a boltban, a suliban, a buszon, az étteremben... Igyekszem annyi szót megjegyezni az "életből", amennyit csak lehet. Ezért jó az anyanyelvi környezet :) Mondjuk a nyelvérzék se jön rosszul, és azt hiszem nekem elég sok jutott belőle. Így aztán gyorsan, aránylag könnyen tanulok. Tanár úr is megdicsért ma :) Azt mondta, egyre szebben olvasok, és amikor befejeztem, kiválónak minősítette a teljesítményem! Ez is adott egy nagy adag energiát a folytatáshoz.Úgyhogy most a kéz-és csuklófájás ellenére folytatom. 
Ha nem esznek meg a táblázatok, holnap is írok.