Ha a semmi semmilyen, a valami meg valamilyen, akkor milyen az, ami olyan mint én?
Miért van az, hogy amikor időd van valamire, akkor kedved nincs hozzá, amikor meg elfog a vágy, hogy megcsináld, akkor nincs rá időd? Azt hiszem ma túl filozofikus hangulatban vagyok a munkához. Mármint a tanuláshoz. Időm elegendő, anyagom is van a sikeres esszéíráshoz, és dolgoztam is rajtuk, de valamiért nem halad. Tipikus egyet előre - kettőt hátra érzésem van. Olvastam, jegyzeteltem, fogalmaztam, írtam, de mégsem fejeztem be, amit mára terveztem.
Voltam a nagy könyvesboltban az újra megnyílt hatalmas Breda áruházban. Bár pár nappal ezelőtt jó pár könyvet kinéztem magamnak, mégis üres kézzel tértem vissza a koliba: nem tudtam dönteni. Végül szerencsének tudtam be, hogy mégsem vásároltam: kevesebb dolog fogja elvonni a figyelmem a tanulásról.
Tudom, hogy az utóbbi napok eseményei nem túl izgalmasak, de azt hiszem december tízig csak a tanulás meg néhány baráti összejövetel marad a programon. Aztán majd a nyakamba veszem megint a világot :)
Este egyébként annyit nevettem, hogy megfájdult a gyomrom... Jan még a múltkor vett egy ilyen letörölhetős táblát, amire lehet irkálni, és az estét (olyan tíztől kezdve) azzal töltöttük, hogy arra rajzoltunk. Nos, én nem tudok rajzolni, tehát időnként érdekes dolgok születtek :) Persze bénácska rajzaimra beszólogatott, aminek az lett a vége, hogy elkoboztam a táblát. Máskor is legyen egy kis örömünk, ne csak ma ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése