Utazz, láss világot. Csak bírd idegekkel.
Ez a nap nem csak azért volt hosszú, mert korán keltem, és későn megyek aludni. A "hazaút" naaagyon hosszú volt, valahogy hosszabb, mint az odaút.
Reggel összekészülődtünk és megreggeliztünk, majd kijelentkeztünk a szállodából. Kivánszorogtunk a buszmegállóba (szó szerint, mert annyi cuccom lett, hogy úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa, habár csak egy táskával érkeztem), eljutottunk a villamosig, ami viszont vagy késett, vagy kimaradt egy járat, így az első vonatomat nem értem el. Egyébként is csekély esélyt láttam rá, és így legalább volt időnk elbúcsúzni. Két órát ültem az állomáson, a vonatra várva, mert csak kilenckor és tizenegykor volt vonat Ostravába, ezért elég sok időm maradt olvasni. Eljutottam az angol regényem feléig, most már várom, mi lesz a végkifejlet. A vonatút nagyon-nagyon hosszú volt, nem csak Ostraváig, de Ostravától Opaváig is lassabban jutottam el, és több helyen megálltunk, mint odafelé. Talán a vasárnap miatt, nem tudom.
A délután és az este kipakolással és tanulással telt, igyekeztem befejezni mindent, kevés sikerrel. Jan segített a cseh házimban, ami kissé kiborított, mivel rettenetesen nehezen mentek a dolgok. Hiába tanultam a hétvégén is, egyszerűen nem ment. Talán majd holnap. Megírtam még egy angol levelet a mikulás feleségének (elromlott háztartási eszköz miatti reklamáció kezelése), aztán úgy döntöttem, nem veszek tudomást a világról. Olvasok még egy kicsit, aztán alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése