Ha edzeni akarsz, tarts idegenvezetést. A lábad tuti formás lesz.
Ma is elaludtam... ez alapvetően nem lett volna baj, mert ma nincs órám, de lett volna mit csinálnom délelőtt. Komolyan nem értem, miért kell minden nap megküzdenem magammal a felkelésért... Ezt leszámítva klassz nap volt. Meg azt, hogy olyan fáradt vagyok, hogy nincs erőm kivánszorogni a konyháig a vacsimért...
Megérkeztek Lukasz barátai (pontosabban a tesója és egy barátja) Lengyelországból. Ennek következtében egész nap együtt voltunk velük, ketten voltunk lányok, meg a három fiú. Először elmentünk ebédelni, illetve csak akartunk ebédelni, mert a szokásos, kedvenc törzsasztalos éttermünk teljesen tele volt. Egy szabad helyet sem lehetett találni, nemhogy ötöt. Így hát elmentünk oda, ahol a múltkor koktélozni voltunk, mivel ott enni is lehet. A hely szuper volt. Az ételek isteniek (és egyetértettünk abban, hogy én választottam a legjobban), a kiszolgálás gyors, kedves. Hangulatos, baráti környezet volt, és a pincérnő nem borult ki azon, hogy külön-külön szerettünk volna fizetni.
Nagyon jól éreztük magunkat, nevettünk, mókáztunk, beszélgettünk. A fiúk söröztek is ebéd után, és elmerengtünk azon, vajon hogyan lehetne megkedveltetni a mindenszentek ünnepét és a halottak napját a fiatalabb generációval. Ugyanis a korunkbeliek majdhogynem menekülnek előle. Képtelen ötleteink voltak, melyeket most nem osztanék meg a nagyérdeművel, mert gyanítom, hogy csak nekünk volt jó téma. Odakint szürke, nyirkos idő volt, nagyon nagy hideggel, tehát sokáig ücsörögtünk az étteremben beszélgetve. Azután átsétáltunk a Dolce Vitába sütizni meg kávézni, mert ha valahol jó a kávé és finom a süti, akkor az ez a hely. Siker volt :) A beszélgetés tovább folyt, sportokról, városokról, lengyel-magyar-cseh különbségekről. Nagyon élveztem, az meg különösen jó volt, hogy a vendégek nagyon jól beszélnek angolul. Zene volt füleimnek :) Nem tudom, ki hallott már lengyel beszélgetést, de a nyelv olyan lágy, simogató, mint egy altatódal. Legalábbis nekem így tűnt, amikor hallottam őket egymáshoz beszélni.
Kávézás után mindenki eléggé éber lett és feltöltődött kellő cukormennyiséggel (süti), így elindultunk várost nézni. Mivel csak vasárnapig vannak itt, és péntek-szombat más városokba kirándulnak(szombaton én is megyek velük), ezért csak a mai nap maradt Opavára. Körbesétáltuk a belvárost, megmutattunk minden szép vagy érdekes helyet, és nagyon jól szórakoztunk.
Estére megbeszéltünk egy közös sörözést, hogy élvezzük a cseh sör csodáját, de végül lemondtuk, mert ötkor értünk vissza a koliba és iszonyúan fáradtak vagyunk. Egész nap idegen nyelven beszélni, megállás nélkül, közben gyalogolni a városon át (többször is) igencsak kimerítő. Jelenleg igyekszem telepatikus képességemmel rábeszélni a tejet, hogy jöjjön be a hűtőből a szobába, és ne kelljen kimennem érte a konyháig. Eddig még nem sikerült, tehát azt hiszem, hogy vagy megsértődött, vagy nem működik a telepátia. Persze az is lehet, hogy a tej is csak fáradt. Vagy egyszerűen nincs lába. Megyek és kiengesztelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése