Ne egyél gulyást külföldön, ha hiányzik, menj haza, vagy főzz magadnak.
Jelentem, az egyik beadandómat befejeztem, hétfőn tartok belőle előadást. Azt sajnos elfelejtettem, hogy hol és mikor, és a papírt sem találom, amire felírtam, tehát ezt még ki kell derítenem, de legalább elfogadták. A hétvégén így lesz mire készülnöm.
Ma Halloween van, ami a közhiedelemmel ellentétben nem Amerikából származik, hanem egy ősi kelta ünnepnap. Írországból és Skóciából terjedt el. Ma ugyebár az emberek jelmezbe öltöznek, ijesztgetik egymást, sok édességet esznek és horrorfilmet néznek, vagy krimit olvasnak. A mai nap tiszteletére bohócorrban mászkáltunk a városban, eredetileg négyen lettünk volna, de egy lány inkább kiszállt és átment az utca túlsó oldalára. Hát, szerintem vicces volt. Az emberek is mosolyogtak rajtunk, és hát mikor csináljuk ezt, ha nem most? Holnap majd újra komolyak leszünk.
Ebédelni is együtt voltunk, a fiúk "segedínskí gulásˇ-t" ettek (szegedi gulyás), aminek semmi köze nem volt a szegedi gulyáshoz. Megkóstoltam. Magához a gulyáshoz se, nem hogy a szegedihez... Brr... inkább el se mesélem. Én egy olaszos tésztaételt választottam elővigyázatosan, és jól is jártam vele. Fontolgattam, hogy elmeséljem-e nekik, milyen az eredeti, magyar étel, de végül a srácok lebeszéltek róla, mondván ők még holnap is itt szeretnének enni. Hát jó... Nem szóltam semmit, hadd legyenek boldogok, meg ugye inkább én maradjak csöndben egyszer, minthogy azt hallgassam fél napon át, hogy éhen akarnak halni. Aztán még egy hétig, hogy nem ebédelhettek ott. Mert amilyen mázlim van, úgyis valamilyen kedvenc ételük lenne a menün. Szóval pssszt... De a tanulságot azért leszűrtem: hazai hagyományos ételt csak otthon, vagy saját készítésűt szabad enni!
Hójelentés: elolvadt. Olyan hirtelen, amilyen hirtelen megjelent. Sajnálom, mert oooolyan szép volt! Meg mókás is.
Este én főztem, és nagyon finom lett, úgyhogy örültem :) Aztán úgy tizenegy körül rám törtek, hogy vegyem a cuccomat és menjek le. Lerohantam, pulcsiban, hát itt volt egy süni!!! Szedernek neveztük el :) Állítólag majdnem minden nap itt van, ezt a portás néni mondta. Hozott neki ennivalót (megeszi a kutyatápot!), és én megetettem. Egyáltalán nem félt, mozgatta a kis nóziját és nézett rám a nagy barna szemeivel. Nagyon kis édes volt :) Remélem máskor is találkozom még vele.
Sünis szép álmokat mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése