Carbonara vagy carbonara, ez itt a kérdés.
Jelentem, megtanultam igazi carbonara spagettit készíteni. Illetve segédkeztem, és néztem, amíg valaki más főzte, de legközelebb már nekem kell megcsinálni. Klasszak ezek az együtt főzések, mindenki tanul valami újat a másiktól. Valami praktikát, tippet, vagy egy egészen (számára) új ételt. Keveredik itt mindenféle konyhaművészet, és a legjobb az egészben, hogy ez közelebb is hoz minket egymáshoz. A konyhában mindig van valaki, vagy legalábbis az esetek 80%-ában. Ha nincs is kint senki, amikor elkezdesz főzni, tuti biztos, hogy pár percen belül megjelenik egy-két ember. Tehát a legnagyobb közösségi hely (nem méretre, zsúfoltságra) a konyha. Ezért aztán, ha tanulnod kell, vagy fáradt vagy, ne menj ki oda, mert sosem keveredsz vissza a szobádba! Ez a mai lecke. Teát főzni is veszélyes, de az kell a tanuláshoz, szóval kénytelen vagyok kockáztatni. De megéri, mert sokat haladtam a dolgaimmal az elmúlt napokban, elégedett vagyok. Ez talán ad elég erőt a folytatáshoz. Ha már sikerült mindent megszervezni, és az egyéni tanrendet is megkaptam, nem akarom ezen elrontani.
Van még egy hírem. Tésztamániásak lettünk. Na jó, én eddig is az voltam, de úgy tűnik, most már nem vagyok ezzel egyedül. De jelentem, nem én fertőztem meg a többieket, ez terjed magától. Ha főzünk, szinte mindig tészta lesz a vége, egyszer-egyszer valami tojásos étel. De az is többnyire tésztával. Húsos tészta. Sajtos tészta. Szószos tészta. Üres tészta. Jut eszembe, megismertem egy zöld szószt, azt hiszem valami bazsalikomos pesto vagy micsoda, isteni finom. holnap veszek is magamnak az Albertben. Nem, nem bolondultam meg, ez olyan, mint a Lidl, vagy hasonlók, és nem a néhai angol uralkodó férjéről beszélek. Szóval tésztamánia. Teljesen rákattantam az olasz konyhára, na nem mintha nagyon értenék hozzá. De ízlik. Ha valakinek van jó, kipróbált tészta receptje, küldje el ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése