2012. október 22., hétfő

Az élet csodaszép 33#

Édes az élet a Dolce Vítában. Főleg, ha sütit is eszel.

Ma olyan sikerélményem volt!!!  Reggel elmaradt a cseh órám, mert szegény tanár úr lebetegedett, és így feleslegesen mentem be. Jövő héten dupla órát tartunk, és bepótoljuk, de ma akkor is kimaradt. Lett tehát majdnem két óra szabad időm, persze busz nem volt, amivel visszajöhettem volna arra az időre a koliba, tehát bent kellett maradnom a városban. Kint hideg volt, és egyébként is álmos voltam, úgyhogy úgy döntöttem, beülök valahová egy kávéra. A választott hely a Dolce Víta lett, mert szinte mindig ott kávézunk, és azt legalább ismerem. Bemerészkedtem hát, letelepedtem a második kedvenc asztalomhoz (a legkedvencebb már foglalt volt), és vártam. Jött a pincérlány, én pedig rendeltem egy tejeskávét csehül. Teljesen egyedül. És értette! Megkaptam a kávémat. :) Most valahogy még finomabbnak tűnt, mint máskor. Nagyon büszke voltam magamra, hiszen ez volt az első alkalom, hogy képes voltam egyedül rendelni. Fantasztikus érzés volt, feldobta a napom. Utána még gyorsan elintéztem a bevásárlást, aztán siettem angolra. Angolon pedig az egyik kedvenc témakörömmel foglalkoztunk, környezetvédelem és környezeti katasztrófák. Persze ez nem jó, de jó sokat lehet róla beszélni, tehát hálás téma. A lényeg, hogy az angolt is élveztem, és jó napom volt :)
Délután a beadandóimon dolgoztam, természetesen egy nagy adag teával. Meg persze némi nasival... Na jó, nem sokkal, mert nem szeretnék hazáig gurulni, falmászásra meg most nem tudtam menni a temérdek tanulnivalóm miatt. Este olivabogyós-sajtos tésztát főztünk, ami nagyon finom volt, de utána valahogy megfájdult a hasam. Talán fokhagymát nem kellett volna hozzá tennünk... azt hiszem a kettő együtt már sok volt. De akkor jó ötletnek tűnt. A lényeg, hogy ízlett, és jól laktunk :)
A napot az az iszonyú köd sem tudta elrontani, ami reggel és este belepte a várost. Napközben nagyon jó idő volt, de reggel olyan szürke és nyirkos időjárás fogadott, hogy legszívesebben ki se dugtam volna az orrom Álomvilágból, nem hogy a takaró alól... Téli kabátban kellett elmennem itthonról. Persze napközben melegem lett, délután meg megint fáztam. Nem értem én az időjárást.
A nap többi része tanulással meg kutatással telt. Máris gyűlölöm a költségvetési törvényt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése