Ha a félelmed le akar győzni, támadj vissza és győzd le te!
A mai nap fénypontja: a falmászás! A nehézség: tériszony... Na igen. Kezdem az elején.
Már két hete terveztük a barátokkal, hogy elmegyünk falat mászni az egyik iskola tornatermébe. Maria rendszeresen jár, heti kétszer, neki nagy gyakorlata is van ebben. Most végre mi is elkísértük, és nagyon jól éreztük magunkat!
Az első probléma a biztonsági felszerelés felvétele volt: ennyi madzag és csat hogy férhet el ilyen kis helyen? Ha nem lett volna segítségem a felvételhez, biztos, hogy belegabalyodok. Nagy nehezen sikerült minden csatot és pántot rögzíteni, és kezdtem egyre jobban biztonságban érezni magam. Gyorsan megtanultuk a legszükségesebb dolgokat: hogyan kell biztosítani a mászót, és hogyan kell rögzíteni a köteleket. Aztán elkezdtünk mászni. Egyszerre ketten, a másik két ember pedig biztosított. Az első két mászás borzalmas volt. Iszonyatos kínszenvedés, mert rettentően féltem a magasságtól, meg attól, hogy hiába a kötelek, mégiscsak bármikor lezuhanhatok. Cseppet sem éreztem biztonságban magam. Nagyon nagyon nehéz volt leküzdeni a szorongást, a rémületet, ami a bensőmet mardosta. De felmásztam kétszer.
Harmadjára a gyakorlófalat próbáltam ki, amit igazából gyerekeknek csináltak, hogy megtanulják a technikát. Ott jó sok "kő" van, könnyebb mászni, mindig van hová tenni a lábat, és van mibe kapaszkodni. Ez elég jó biztonságérzetet adott, kétszer is felkapaszkodtam a fal tetejére, hogy gyakorlatot szerezzek. Ezután már sokkal könnyebben megbirkóztam a többi fal nehézségeivel is. El tudtam hinni, hogy képes vagyok rá, hogy biztonságos, hogy meg tudom csinálni. Jó érzés volt: úgy éreztem, hogy bármire képes vagyok. Legyőztem a félelmemet! Legyőztem önmagam. Ennél fantasztikusabb érzés nincs is. Vagy legalábbis most nem jut eszembe.
Jövő héten is megyek, megküzdök még egy méterrel :) A karom és a lábam még mindig fáj, remélem addigra elmúlik az izomláz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése