Javornyík és a várkisasszony 17#

A lányregény sem mindig végződik happy end-el.

Ma Javornyíkban voltunk, a lengyel határnál, de még Csehországban. Mint egy ékszerdoboz, olyan bájos volt. A városkának van egy kastélya is, a kastélynak meg egy legendája. A történet: a kastélyban élt egy borzasztóan magányos lány, aki -naná- szerelmes lett. Azonban nem lehetett a szerelméé, ezért egyszer megunta az életét és (gyenge idegrendszerűek ne olvassanak tovább) kiugrott az ablakon. Az ablak nem volt túl magasan, de lándzsaszerű izék voltak az ablak alatti kerítésen, úgyhogy szegény szörnyethalt. Az épületet nem rég renoválták, és az ablakok nem minden esetben kerültek az eredeti helyre, de a régi helyekre odafestették az ablakokat az eredeti kinézet szerint :) Csodás a parkja, és a kilátás is a hegyről, amelyen áll. De döntse el mindenki maga, hogy neki hogy tetszik ;)

A hegytetőn álló kastély a rózsaszín, az előtérben levő pedig régen egy nemesi ház volt.

 Úton felfelé a kastélyhoz, belecsöppentünk Mary Poppins világába: ezek az édes fehér asztalkák és székek mintha a meséből repültek volna ki. Valójában egy édes kis vendéglő teraszát díszítették.
Az út felfelé kanyargós volt, tele lépcsővel, ám szerencsére egy parkon keresztül, így élvezetes volt "felmászni" a hegyre.

Végre felértünk: a vár színe elsőre meghökkentő, aztán az ember rájön, hogy olyan, mintha egy édességes dobozt nyitott volna ki, és gyorsan megkedveli. Sajnos belülről nem néztem meg a kastélyt, de szerintem kívülről is elég cuki :)

 A kastély parkjában nyaranta kisebb-nagyobb rendezvényeket tartanak. Sajnos a rózsákról és a filagóriáról készült fénykép elmosódott, így azt nem tudom megmutatni, hol ücsörögnek nyáron a zenekarok, miközben szórakoztatják a vájt fülű népet :)
Az úton visszafelé találkoztunk egy apró ám kedves jó baráttal, egy katicával :) Nem akart elszállni, hiába énekeltük neki két nyelven a szállj el, szállj el katicabogárka kezdetű gyönyörűséget. Én a helyében biztosan elrepültem volna: egyikünk sem egy zenei őstehetség :) Mindegy, összebarátkoztunk vele, én meg lefotóztam, mert a kép adta magát. Hátha a ti napotokat is feldobja :)

A délután folyamán Jeseníkben a helyi fúvószenekar koncertjén voltunk (csupa középiskolás, fiatal zenész), a műsor össze volt kötve a mazsorettesek előadásával. Nagyon szép volt! Külön mókás volt, amikor a zenekar a hangulat felpezsdítése végett a Csillagok háborúja főcímzenéjét kezdte el játszani :)
A mazsorettesek profik voltak, és az utolsó számra betanultak egy kánkánt, azt hiszem annak volt a legnagyobb sikere (legalább is a fiúk körében ;) ).
Eléggé elfáradtam a mászkálásban, meg a rengeteg élmény befogadásában. A színek szinte fejbe vágtak, időnként csak kapkodtam a tekintetem. Azt hiszem a fél napot tátott szájjal töltöttem :)) Remélem úgy is bájos vagyok ;)