Ha bárki is tanult már németül vagy franciául az tudja milyen nehéz volt. A cseh még nehezebb.
Ma végre elkezdődött a suli!!! Nem, nem őrültem meg, hogy ennek ennyire örülök (még a házi feladatnak is örülök!), egyszerűen csak iszonyú unalmas volt az ágyban feküdni három napig. Nem vagyok sokkal jobban, viszont végre van mit csinálni, van mivel lefoglalni magam, és megint nem kell azzal foglalkozni, hogy mit egyek. Egyszerűen bemegyek az étterembe (itt nincs menza, kajajegy van, írtam már erről a korábbi bejegyzésekben), és kiválasztok valamit a négy lehetőségből. Levest mondjuk még sosem ettem... Ma is a jól bevált Cézár saláta mellett döntöttem: arról tudom, hogy isteni :)
Na de a suli. Nagyon aranyos angoltanárnőm van (felvettem az "angol szaknyelvet", reményeim szerint javul az angoltudásom), lelkes, kedves, és egyáltalán nem gonoszkodik, ha valamit nem tudok :) Kaptam feladatlapokat és házit is. Jó, hogy végre megint van házi feladat, szeretek vele szöszmötölni. Középsuliban a matek házit szerettem (ez nem jelenti azt, hogy mindig megcsináltam...), mert ahhoz csak leültem és mechanikusan csináltam, lehetett vele haladni is, meg piszmogni is ha épp ahhoz volt kedvem. Ez is kicsit ilyen. Az angol szerencsére most nem nehéz, már teljesen megszoktam, hogy mindenhol mindenkihez angolul szóljak, már angolul gondolkodom, úgy jegyzetelek. Végre arra is rászántam magam, hogy kiírjam az új angol szavakat szótárfüzetbe és memorizáljam kicsit őket :)
Suli után ebédeltünk a barátaimmal, aztán beültünk Jannal a Café Kramer-be egy Sacher tortára. Illetve szeletre. Nem is tudtam, hogy a Sachert egy cseh cukrász alkotta meg :) Úgy gondolta, a sütemény nem elég jó az uralkodónak, ezért eladta a receptet a cukrászdáknak, ahol gyorsan nagyon sikeressé vált. Ennyi a történet :)
A süti mellett aztán végre elkezdtük a nyelvtani alapokat: én csehül tanultam, Jan magyarul. Egymásnak írtuk a magyarázatokat, a ragozást, a szabályokat, aztán füzetet cseréltünk és magyaráztunk. Sokat tanultam ma, és olyan büszke voltam rá, hogy sokat is taníthattam! Szeretek tanítani. :) Viszont ma arra is rá kellett döbbennem, hogy milyen nagyon nehéz dolga van mindkettőnknek: a cseh nyelvben nincsen a hang...és sok más magánhangzó is hiányzik. Van viszont sok-sok mássalhangzó torlódás. Tehát van mit gyakorolni! De ezen problémák ellenére is mókás csehet tanulni, egy egészen más világ nyílik meg előttem. Az eddig tanult nyelvek mind beszélhetőek voltak számomra, csak egy-két érdekes új hangot kellett megtanulni, és végeredményben mind nagyon "nyugati" volt. Most azonban beléptem a szláv nyelvek birodalmába, és kicsit úgy érzem magam, mint Alice Csodaországban. Hogy lehet, hogy eddig még sosem érdekeltek ezek a kacifántos hangok? Nagyon furcsa, de cseppet sem idegen ez a nyelv. Remélem, mire hazatérek, már tudok majd társalogni csehül! Ez a Nagy Terv. Na meg az, hogy nem hízok el ekkora sütimennyiségtől ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése