Lenin bácsinak vagy igaza volt, vagy nem. De jelenleg nem maradt más választásom.
Ez a nap iszonyú fárasztó volt. A fejem úgy öt óra körül elkezdett fájni a túl sok információtól, meg a gépen való olvasástól. Azt hiszem mégiscsak igénybe kell vennem a belvárosi nyomtatószalon szolgáltatásait. Persze ez a hely nem olyan otthonos, mint a pestiek, de a szükség törvényt bont. Lehet, hogy csak azért, mert még nem ismerem ki magam. Vagy mert nem tudok csehül. Vagy ez, vagy egy eBook Reader, de az utóbbira jelenleg még nincs meg a pénzem, csak gyűjtögetem rá. Bár lehet, hogy abból a pénzből inkább hazautazok. Sőt, biztos :)
Szóval tanultam, és tanultam, meg egy kicsit tanultam is. Sok minden újdonsággal most nem szolgálhatok: az asztalomat és az infotáblámat beborítják a listák, táblázatok, tervek. Készítettem tanulási tervet, heti beosztást, jegyzeteket, miegymást. Kétféle dolgot kell csinálnom: olvasni és írni, de nehezen vettem rá magam. Egy nagy kancsó tea azért könnyített a dolgon. Anyukám mindig azt mondta, hogy a tanuláshoz sok folyadékra van szüksége a szervezetnek, úgyhogy én azóta is mindig egy-két flakon ásványvízzel vagy kancsó teával telepszem le a könyveim mellé. Nem tudom, kinek milyen módszer vált be a tanulásban, nálam nagyrészt tantárgy és típusfüggő a dolog. Például ha memoritert kell tanulnom akkor fel-alá mászkálok, ha tételeket magolok (utálok magolni, sose ment rendesen, nekem kell a dologba a logika) akkor általában ültömben hintázok. Ha "szezon" van (érettségik, vizsgaidőszak) akkor egy halom szövegkiemelőt elhasználok, a tollaim szanaszét, egy idő után nem találok semmit... Minden felé post it-ek ragasztva, listák, táblázatok kirakva, tervek, rendszerek. Mappákban rendszerezve a tanulnivaló. Imádok rendszerezni... azt hiszem több idő megy el tervezésre meg rendszerezgetésre, mint a tanulásra magára :) És természetesen minden színesben, hogy érdekesebb legyen, legalább kedvet csináljon valami a nemszeretem-tárgyaknak. Színes lefűzők, színes tollak, színes elválasztók, színes cetlik... minden színes :) De szerintem csak így mókás a dolog. Tanulni vagy vidáman lehet, vagy sehogy. Persze, amikor túlterhelem magam (ami azért megesik időről-időre), akkor semmi sem segít, csak ha bepánikolok, egy napig kiborulok, és aztán elszánttá válok. onnan már megállíthatatlan vagyok! Már csak egy kérdésem van: hogyan jutottam el most nagy kiborulás nélkül az elszántság fázisába?? Nem számít, megyek, tanulok tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése