Fújd el jó szél, fújd el...
Az időjárás nem tudja mit csináljon jó dolgában... a hét elején azon gondolkodtam, hogy ideje lesz felvenni a télikabátot, tegnap már a téli csizmámban mentem be este a városba, erre ma olyan erősen sütött a nap, hogy egy szál pulcsiban mászkáltunk. Ez csak akkor nem volt jó, amikor feltámadt a szél, különben tökéletesen elegendő volt. Mondjuk a csehek se tudják kezelni a dolgot, vagy csak szimplán furcsák: a nagyon hidegben láttam embereket kabát nélkül, mikor rajtam három-négy réteg ruha volt, és azt hittem, itt a tél; most meg, mikor jó őszi idő van, elővették a télikabátot... őrültek. Na mindegy. Az őszi idő tehát visszatért, de akkora széllel, hogy már azt hittem, leszáll közén Mary Poppins. Mellesleg tényleg jöhetne, és igazán rendet vághatna a világban, mert mindenki csak mereven néz maga elé és rohan a dolgára, észre sem véve a nap apró szépségeit: például, hogy milyen jó napsütésre ébredni megint, vagy hogy láthatjuk újra a színeket, amiket a szürke esős idő teljesen meg akart semmisíteni. Nem mondom, azért az esőben is van jó (én szeretem), leginkább a szivárvány, de a napsugarakat jobban preferálom ;)
Ennek örömére a délutánt (persze csak az órák után) a napsugarakban való gyönyörködéssel és "napozással" töltöttük. Az óráim egyébként jók voltak, főleg mivel csak az egyik volt megtartva. Jir˘í szegény ugyanis teljesen lebetegedett és lemondta a mai órát. Az angolom viszont jó volt, végre egy osztállyal voltam, nem egyedül. Üdítő változatosság a magány után. Kicsit középiskolás hangulat volt, de élveztem :)
Az este folyamán igyekeztem tanulni, nem sokat haladtam, hulla fáradt vagyok. Ráadásul a szemem sem rajong a folyamatos gépen olvasásért, merthogy mindent a gépen csinálok: anyagot gyűjtök, olvasok, szótárazok, írok/jegyzetelek, zenét hallgatok, filmet nézek. Munka is meg kikapcsolódás is, de igyekszem a gépezést korlátok közé szorítani. Csak hát ilyen messziről nem tudom beszerezni a szükséges könyveket és anyagokat máshogy.
A szobatársammal egyre jobban kijövünk, ma az anyukájával is találkoztam, kedves volt ő is. Este meg (hajnali egykor :) igen, lököttek vagyunk...) rájöttünk, hogy nagyon nagyon éhesek vagyunk, ezért kivonultunk a konyhába némi kaja után nézni. Nem ez volt az első eset... tegnap este tizenegykor jött rám a főzhetnék, úgyhogy csináltam, na mit? Tésztát. Természetesen :) Vettünk a múltkor carbonara szószt az Albertben, és most próbáltam ki: bevált. Legközelebb is veszek, mert így kevesebbet kell ott állni a konyhában. És egyébként is finom. Most viszont már inkább kidőlök... holnap is lesz nap ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése