Várj, míg felkel majd a nap. Hátha szebb lesz, mint ma.
Ez a nap korántsem volt olyan jó, mint az előzőek... Először is úgy elaludtam, hogy még arra sem ébredtem fel, amikor Petra elindult, vagy amikor Maria keresett és bekopogott. Fél tizenkettőkor sikerült felriadnom egy meglehetősen furcsa álomból. Balerinákat tanítottam valami hegy tetején, és nagyon hideg volt, ennek ellenére mindenki dresszben és tütüben táncolt... Aztán nem emlékszem mi történt, csak a felébredés van meg. No mindegy. Ezzel tehát a fél napról lemondhattam, egyből az ebéddel kezdve a "reggelt". Nagy nehezen összekapartam magam, és elindultam a városba bevásárolni, de abból amire szükségem lett volna alig tudtam valamit megvenni... Enyhén szólva is igen bosszús voltam. A szép idő és a kipakolt piac valamelyest jobb kedvre derített, na meg a sajtos makaróni.
Az egész nap fénypontja a falmászás lehetett volna, de az megint csak nem jött össze... Elmentünk Philippel és Mariával, de az iskolában, ahol a fal van valami rendezvényt tartottak, és nem engedtek be miket. Plusz a kapuban találkoztunk egy igencsak morózus nénivel, aki fehér csipkefüggönybe burkolózva elég élethűen játszotta a szellemet. Olyan élethűen, hogy én meg is ijedtem... Ha mindez nem lett volna még elég, visszafelé lekéstük a buszt, és mivel nem akartunk egy órát várni és megfagyni a megállóban, így hazagyalogoltunk. Nagyon hideg volt, még télikabátban is. Őszintén szólva furcsa, hogy már októberben a téli kabátomat kell este felvennem, otthon ez később szokott előkerülni. Azt hiszem nem rontom tovább a mai napot, hanem fejemre húzom a takarót és megvárom, amíg elmúlik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése