Felmerült a kérdés, hogy mi az, amit itt megtapasztaltam, és otthon is jó ötletnek tartanám, ha bevezetnék. Mondtam, hogy sok dolog más, de a legfontosabb a közlekedésben fedezhető fel: csodálom azt, ahogyan itt a rászoruló, sérült emberekről gondoskodnak. Írtam már a kattogó jelzőlámpákról, a "buborékos" járdáról, és a beszélő tömegközlekedési eszközökről (busz, troli, vonat). Mind-mind jó és hasznos újítás. Ha tehetném, otthon is bevezettetném őket.
Ma sokat beszélgettünk az országok és hagyományaik közti különbségekről is, például a húsvétról. itt nem locsolkodnak, maximum a lányok, ha elkésnek a fiúk. Van viszont egy vesszőkből font botocska, de elfelejtettem, hogy hívják, amit friss, zöld ágakból készítenek, és meglegyintik vele a lányok lábát, fenekét. Úgy tartják, ettől a lányok sokáig szépek és fiatalok lesznek, merthogy ez a friss, üde, tavaszi természet erejét hordozza magában. Találtam róla egy képet a neten:
Nos, itt is festenek tojást, és népviseletbe öltöznek időnként (persze nem mindenki), de más hagyományokat nem igazán sikerült megtudnom a húsvéttal kapcsolatban. Itt nem ünneplik a névnapokat, csak a születésnapokat, furcsán néztek rám, mikor mondtam, hogy az én névnapom már közeleg. De az ilyen egyházi ünnepeket megtartják.
Beszélgettünk még világmegváltásról és alváshiányról. A kettő leginkább egymásból következik. Mindenki másképp mentené meg a világot, de abban egyetértettünk, hogy csak mi tehetünk az ügy érdekében. Minden a mi generációnkon múlik. A suliban is mindig ezt mondták :) Ha viszont mi sem fogunk össze, és mentjük meg a világot, várhatunk a következő generációra, ők a még következőkre, a világ meg szegény megoldhatja a problémáit egyedül... Tehát cselekednünk kell. Együtt és gyorsan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése