Vigyázz, mit kívánsz, mert valóra válik!
Kedves Dzsinn a palackban!
Ha ezt olvasod, kezdj el félni, mert az azt jelenti, megtaláltalak. Én és a haragom igencsak hatékonyak tudunk lenni, ha akarunk. Már pedig most akarunk. Reszkess!!
Üdv:
Én.
Ez egy iszonyúan pocsék nap volt... Pedig este azt kívántam, hogy bárcsak végre végezni tudnék a dolgaimmal normális időben, és rendesen tudnék felkelni, nem kilenckor meg tízkor. Vagy tizenegykor... őszintén szólva iszonyúan szégyellem magam magam előtt, amiért későn kelek a szabad reggeleken. Pedig mindig eltervezem, hogy felkelek legkésőbb nyolckor, hogy tudjam csinálni a dolgaim. De nem megy...
Megint sikerült elaludnom, amivel elment a fél nap, ennek következményeképp nyűgös voltam. A percek csak úgy vánszorogtak... Délután volt órám, addig igyekeztem a holnapi beadandómat befejezni. Bementem a városba, és a tanár úrnak még megbeszélése volt, úgyhogy várnom kellett (addig legalább ittam egy forró csokit). Az óra annyira hosszú volt... vagy csak annak tűnt. Pedig jók voltak a témák. A végén túl sokáig húztuk az órát, így futottam a buszhoz, de még így is az orrom előtt ment el. Negyven percet álltam a megállóban, mert hazasétálni messze lett volna, meg sötét, meg energiaigényes, és az egyáltalán nem volt ma... úgyhogy álltam, vártam, fáztam. Egyre nyűgösebb lettem, mert óra előtt kellett bevásárolnom, mert úgy volt, hogy utána már nem lesz időm (hát lett volna...) és aggódtam, hogy valami baja lesz a tejnek. Bár ebben a hidegben küzdenie kell a megromlásért. Meg amúgy is tartós, de erre akkor nem jöttem rá. Ma mindennek nekimentem, beütöttem kezem-lábam.
Végre visszaértem a koliba, és ma nem én főztem (szerencsére, mert tuti azt is elrontottam volna). Mivel nem reggeliztem és ebédelni sem sokat, így jól esett a friss főtt ételt enni, ez egy kicsit jobb kedvre derített. Aztán hajnalig dolgoztam a beadandómon, tehát hulla fáradt vagyok. De legalább készen lett.
Annyira jó, hogy vége ennek a napnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése