Hétfő és mégis szuper. Tényleg összezavarja a világot, ha mosolygunk!
Túl vagyok az első cseh órámon: nagyon-nagyon nehéz ez a nyelv. Legalábbis nekem. A kiejtéssel sokat szenvedtem. Viszont a tanárom nagyon jó: mindent tisztán, világosan magyaráz, példákkal, és klassz feladatokat kapok. Például a kiejtés gyakorlásához napilapot kell olvasnom hangosan. Mókás volt úgy olvasni, hogy fogalmam sem volt, miről van szó :) Házi feladatnak is ezt kaptam.
A másik órám ma angol volt (ez lett a nyelvi nap), szakmai nyelv. A tanárnőmet még mindig imádom, az óráknak jó a hangulata, és sokat fejlődik az angol tudásom. Minden héten alig várom :) Most a mindenféle segítő szervekről tanultunk (mentők, tűzoltók, rendőrség), a következő órán pedig a katasztrófák és a környezetvédelem lesz, ami az egyik kedvenc témám :) Legalábbis nyelvtanulás alkalmával.
Az ebéd érdekes volt... Javasolták, hogy kivételesen levest is egyek, mert egy nagyon-nagyon régi cseh specialitás volt ma az étteremben. Megkóstoltam, de nem lesz a kedvencem. Az állaga a gulyáslevesre hasonlít, csak furább az illata, és nem olyan finom. Legalábbis nekem. Ráadásul még jó, hogy csak a kóstolás után árulták el, miből van, másképp biztosan nem ettem volna belőle... A marha/tehén gyomor nekem kicsit durva... A húst amúgy sem ettem ki belőle, nem volt túl étvágygerjesztő. Minden esetre. most már legalább ettem cseh specialitást is. Nem lehet senkinek egy szava se. Inkább maradok a tésztás és rakott dolgoknál... meg a főzeléknél, de azzal itt még nem találkoztam, kezdem azt hinni, hogy ők nem is esznek olyat. Mindegy, jobb nekem ;)
A délután folyamán annyira belebújtam a szakmai szövegbe, amit olvastam (kiborító, hogy majdnem minden szót ismerek, és mégsem értem, hogy miről van szó a tanulmányban...így hogy fogjuk holnap megvitatni??), hogy nem vettem észre, hogy eleredt az eső. Maria szólt, hogy láttam-e a szivárványt. Gyorsan kinyitottam az ablakot, és így éppen nem maradtam le róla. Szép, dupla szivárvány volt, a szürke égen pedig még csodálatosabban hatott.
A nap csúcspontja azonban mégsem ezen pillanatok egyike volt, hanem az este.
Ma sikerült! Megmásztam a nehezebbik falat, egészen a tetejéig!!! Nem féltem, nem bizonytalankodtam, csak elszántan haladtam felfelé. Csodálatos érzés volt, hogy meg tudtam csinálni! Mintha minden fal ledőlt volna előttem: bármire képesnek éreztem magam! Ráadásul ez nem ilyen szerencse-dolog volt, mert többször is meg tudtam csinálni. Mondjuk arról ne beszéljünk, mennyire elfáradtam benne :) A karom és az ujjaim még nem elég erősek, de küzdeni fogok, edzeni meg minden. Ezen kívül kiderült, hogy még valaki jár falat mászni a koliból, szóval már öten vagyunk, gyűlik a nemzetközi csapat. Ha így folytatjuk, saját klubot is alapíthatnánk. Klassz, hogy ez is összehoz pár emberrel, így még több falat törhetünk át. Holnap estére meg is hívtak minket egy kulturális programra. Ígérem, be fogok számolni róla! Most pedig a felfrissülés (=sport) után kezdődjön a tanulás! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése