Érthető értetlenség 11#

Értetted? Nem. Miért, te igen? Én? Dehogyis!

A mai napot főleg olvasással és -reményeim szerint- gyógyulással töltöttem. Leszámítva egy kis időt, amit majd lentebb mesélek el. Előbb azonban lenne egy kérdésem valakihez. 
Drága Gárdonyi! Hogy tudtál befejezés nélküli regényt írni??? Miért kínzol ilyenekkel??
Khm. Szóval. Az történt, hogy végre elolvastam az Ábel és Esztert. Vártam a nagy végkifejletet, az eksztázist vagy tragikumot, vagy boldogságot, vagy sírást vagy valamit. De nem volt! Egyáltalán, igazi befejezés sem volt! Már megint sikerült kifognom egy -számomra- értelmezhetetlen klasszikust... A könyv vége az, hogy Eszter magára zárja az ajtót. Nem mondok többet, hátha valaki még el akarja olvasni, de ez nem az a befejezés, amire bárki is számíthatott volna. Ez számomra nem volt lezárás, semmi magyarázat, egyszerűen csak nyitva hagy mindent. Zseniális író, szeretem a könyveit, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Szóval, ha valaki, aki érti, vagy ért hozzá és olvassa ezt, akkor nagyon szépen kérem, hogy írjon nekem egy levelet, kommentet, e-mailt, vagy bagolypostát, hogy hogyan is értelmezzem ezt a befejezést. Köszönöm.

A délután folyamán sikerült félig-meddig elfelejtenem a regény általi megrázkódtatást, és mivel már mindkét magyar könyvemet elolvastam, az angolhoz meg nem volt kedvem, kezdtem unatkozni. Jan javasolta, hogy nézzünk meg egy filmet (persze angolul, hogy mindketten értsük), és így kiválasztottuk A király beszéde c. mozit, angol hanggal (mert az eredeti hanggal jó észlelni a király nehézségeit a beszédben), és én azt hittem, hogy angol felirattal, ám végül azt nem sikerült beállítani. A történetet nagyjából tudtam, felvázoltam gyorsan Jannak is, hogy képben legyünk mindketten. Tehát elkezdtük nézni a filmet, eredeti angol hanggal. Gyönyörű brit nyelvezet. Kosztümök, építészet, minden korhű. Már vagy fél órája megy a film, mi síri csendben ülünk, majd Jan megszólal és a következő párbeszéd zajlott le (persze angolul):

J.: Nem értettem. Mit mondott?
R.: Nem értettem én sem, csak pár szót.
J.: Én azt hittem, te érted.
R.: Nem igazán. Az előbb értettem egy szót. De próbálkozom.
J.: Én az előbb értettem hármat. De már vagy negyedórája semmit nem értek. Te tényleg nem érted?
R.: Dehogy értem. Csak próbálok okosan nézni.
J.: Az nagyon jól megy. Én meg itt ülök, és csak figyelek, azt gondolva "te jó ég, mennyire jó angolból, ő ezt érti, én meg nem értek semmit! Csak szavakat. Tíz percenként egyet."
R.: Az jó, mert én is ezt gondoltam. Mondjuk én tíz percenként értek kettőt is.
*nevetés*

Ezután inkább kikapcsoltuk a filmet és könyvekről meg zenéről kezdtünk tárgyalni, mert egymást legalább megértjük. Meg a zenét is. Ha nem is azonnal, de tudunk rajzolni, mutogatni és rendelkezésünkre áll több szótár is. V. György meg majd megvárja, míg megtanulunk rendesen angolul.