Ha körbe-körbe mész, előbb utóbb visszajutsz a kezdethez. Avagy hogyan NE tévedjünk el Opavában.
Ma reggel szerencsére megint jó idővel indult a nap (napsütés, őszi szellő, miegymás), ennek ellenére eszem ágában sem volt kimozdulni a koliból. Inkább sütkéreztem a nyitott ablaknál a napsütésben, és végre olvastam. Megjegyzem, az Ábel és Eszterről kiderült, hogy letehetetlenül jó olvasmány, nagyon tetszik.
Aztán dél körül kimerészkedtem a konyhába, vittem a kis rizsfőzőmet, hogy én majd tíz perc alatt végzek, és nem kell sokáig hallgatnom, hogy nevetgélnek csoportosan. (Egyre többen lesznek a koliban, és valahogy mindenki ismer egy egész bandát, szóval egyre kevesebb esélyem van arra, hogy bárkivel is összebarátkozzak. Hittem én.) A legrosszabb az, amikor irtó gyorsan beszélnek csehül, és levegőnek néznek. Szóval. Kimerészkedtem a konyhába, szépen előkészítettem mindent, hogy megfőzzem a rizst, aztán mikor be akartam tenni az edényt a mikróba, kiderült, hogy az edény túl nagy (vagy a mikró túl kicsi) és nem fér be... Igen, bénáztam egy sort, aztán úgy döntöttem, ha a rizs már úgyis vizes, megfőzöm az icipici lábasomban. A lábas tényleg nagyon-nagyon pici, nem is fért bele az összes rizs, szóval a többit megszárítottam. A következő probléma az volt, hogy nem hoztam magammal tányért. Igen, van tepsim, lábasom, de tányérom nincs. Mindegy, megettem lábasból, végül is az íze ugyanolyan :)
Délutánra kissé begubóztam, nem szívesen bújtam ki a szobámból, az az igazság. Túl sok ember volt már itt. Aztán egyszer csak kopogtak, öt fiú nyitott be, kissé meglepődtek, hogy angolul kell velem társalogniuk, aztán végül elmondták, hogy este buli lesz odalent, ha van kedvem, menjek, szívesen látnak (nem volt túl sok kedvem... sosem voltam egy diszkóőrült). Végre rászántam magam, hogy átkopogjak a szomszédba a lányokhoz, akiket már ismertem tegnapról, hogy megkérdezzem, mennek-e, mert akkor talán én is erőt veszek magamon. Persze mondhatjuk, hogy mi más lenne a legjobb alkalom az ismerkedésre, mint egy buli, de nőiesen bevallom, hogy féltem a sok idegen embertől, akikkel még csak egy nyelvet sem beszélek.
A lányok nem voltak ott, találkoztam viszont egy fiúval, aki a szembe szomszédom, és vele elég jól elbeszélgettünk. Legalább belejöttem az angolba megint :) Mivel ő sem idevalósi, megbeszéltük, hogy együtt derítjük fel a környéket, úgyhogy bulizás helyett elindultunk sétálni, hogy felfedezzük a nem is olyan közeli tavat. Persze nem találtuk meg, és azt hittük, eltévedtünk, de aztán ismerőssé vált egy házikó és egy templom, és kiderült, hogy egy pont jól kanyarodó utcán sétáltunk, és visszatértünk a kolihoz, ahonnan indultunk. Mivel itt a hegyek és erdők környékén elég hideg van éjjel, alig vártuk, hogy végre visszaérjünk. Az este további része így a koliban zajlott, folytatva a beszélgetést. Persze bűnöztünk, mert majdnem egy egész tábla csokit megettünk amíg beszélgettünk, aztán pedig házi sütit cserélgettünk. Igen, el fogunk hízni, illetve nem, mert elterveztük, hogy elmegyünk a közeli sportcentrumba úszni, amint lesz rá lehetőségünk. Megkóstoltunk egy kis magyar pálinkát is, de mivel eleve kis üvegeset hoztam, természetesen csak egy-egy korty jutott mindkettőnknek. Nagyjából tizenegy körül döntöttünk úgy, hogy most már ideje aludni, így hulla fáradt vagyok. Remélem fel tudok kelni reggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése