Élet a szivárvány alatt 3#

Ha eső van, szivárvány is van, avagy a felhők fölött mindig kék az ég. És persze ragyog a nap.

A mai kalandozást elmosta az eső... Reggel olyan szürke és hideg időre ébredtem, hogy inkább úgy döntöttem, "itthon" maradok. Nem árulom el, mit terveztem eredetileg, mert akkor akarom elmesélni, amikor már élményeim is lesznek róla :)
Szóval a kalandok helyett a koliban maradtam, olvastam, filmeztem, és végre hosszabban beszélgettem egy itt lakó lánnyal. A szomszédommal, aki tegnap átkopogott :) Mivel ő németül én meg angolul tudok jobban, így nagyrészt kevertük a nyelveket, de végeredményben elég jól sikerült a beszélgetés. Végre egy kis kommunikációs sikerélmény! Teáztunk is meg sütiztünk (mmm... anya féle hókifli!) és persze csoki is volt. Igen, el fogunk hízni. Na és? a közelben úgyis van egy sportpálya meg uszoda, majd felderítem. Illetve remélhetőleg felderítjük :) A teázás során sikeresen összekentem mézzel a kezemet, majd véletlenül a frissen mosott hajamat is, aztán pedig magamra löttyintettem a meleg italt... én megúsztam sérülés nélkül, de a szék áldozattá vált. Pár másodperces néma csenddel emlékeztünk a szék szépségére a beszélgetés folytatása előtt. A nyugalom nem tartott túl sokáig, mert öt percen belül új barátnőm leejtette szegény telefonját :) Hát igen, a beszélgetés hevében kicsit szétcsúsztunk.
Jut eszembe: tudtátok, hogy a cseh nyelvben nem is a furcsa írásjelek meg a kiejtés a legnehezebb? Bár a kiejtés nagyon problémás nekem, de ami nagyon nagyon ijesztő az a nyelvtan. Azt is mondhatnám, hogy kínai, de nem, mert ez cseh. A lényeg, hogy csak reménykedni tudok benne, hogy öt hónap után már minimális cseh tudással térhetek haza, és nem győznek le a nagyon bonyolult grammatikai dolgok.
Végül visszaslattyogtam a szobámba sütitül, cuccostul, és olvastam kicsit, majd végre rájöttem, hogy azért van olyan sötét, mert kint zuhog az eső... De ez cseppet sem rossz hír, sőt: a közeli (az utca túloldalán) cukorgyárnak néha érdekes illata van, és ezt most legalább elmosta az eső. Ezen kívül amikor kinéztem az ablakon, csodás dolgot láttam, illetve dolgokat, mert több is volt: szivárvány!! Méghozzá három! Egy nagyon erős, mellette egy halványabb, és az erőshöz egészen közel, mintha folytatnánk a színsort, egy egészen halvány. Le is fotóztam gyorsan, voilá:

 A képek nem lettek tökéletesek (ha rájuk kattintotok, akkor kinagyítja őket a program), és nem tudom még, miért nem forgatja el őket a megfelelő szögbe a google, de remélem így is látjátok, milyen csodás élményben volt részem :) Látjátok a három szivárványt? Ha kinagyítjátok, talán igen. A harmadik a nagyon erős alatt van. Annyira jó kedvre derített ez a szivárvány, és olyan szép volt, hogy csak álltam az ablakban, és néztem, csak néztem, amíg el nem tűnt. Még a hideg sem zavart. Azért ne aggódjon senki, nem fáztam meg :)

Mivel holnap vasárnap és azt hiszem csak a múzeum lesz nyitva, azt hiszem a város történelmét fogom tanulmányozni, és ha szép lesz az idő, kiülök egy parkba olvasni. Ha nem, akkor "itthon" maradok, és próbálom elsajátítani a cseh nyelvet. Apropó, azon még otthon kiakadtam, hogy a számtalan könyvesbolt közül, amelyeket végigjártam, egyedül egyben találtam cseh nyelvkönyvet. Egy félét. Kiábrándító. Pedig engem tényleg érdekel ez a nyelv, olyan mókás! Ezen kívül nem sokan beszélik, szóval még hasznos is lehet a későbbiekben.
Különben jól sejtettem: ez az ország tényleg valahol Kelet- és Nyugat-Európa között van, úgy értem itt találkozik a két külön világ. Úgy tűnik mindkettőből a jót vette át, én legalábbis eddig még semmi negatívumot nem találtam. Kicsit emlékeztet Ausztriára, de tényleg csak nagyon kicsit. Valószínűleg a hosszú német hatás miatt, annak ellenére, hogy az már régen megszűnt.

Vannak magyar vonatkozások is: a tegnapi ebéd során a menün meglepődve fedeztem fel a gulyást. Azóta több embertől is hallottam, mennyire szeretik itt a magyar gulyást, bár Jir˘í elmondta, hogy szerinte ez azért kicsit különbözik a miénktől. Ma pedig egy lány a konyhában rétest sütött! Nagyon meglepődött, mikor mondtam, hogy én is imádom a rétest, és hogy szoktunk otthon sütni. Hát még én hogy meglepődtem, mikor közölte, hogy ez náluk tradicionális étel! Azért megjegyzem ők kicsit másképp készítik, a tésztája valahogy vastagabb volt (bár lehet csak azért, mert a tésztát is ő készítette, nem csak a boltban vett réteslapot, ahogy én szoktam...), és az almatöltelékbe mandulát is tett. Kaptam kóstolót, azért tudom így elemezni :) Mellesleg az almás a kedvencem, úgyhogy duplán jól jártam. Azon gondolkodom, a jövő héten sütnöm vagy főznöm kellene valami hagyományosat... Szerintetek melyik az a tipikus magyar étel, amit aránylag könnyen el tudok készíteni?
Ezzel a körkérdéssel le is zárom a mai bejegyzést, akinek van kedve, adhat ötleteket :)
Jó szivárványnézegetést!