Reggel a napsugarak beszöktek az ablakon, és az ősz illata csalogatott ki az ágyból. Azzal a reménnyel indultam el reggel a városba, hogy ez a nap több sikerélményt és kevesebb szomorúságot tartogat majd számomra, mint a tegnapi. Nos, ez igaz is lett.
A reggel már jól indult, mert a koli szuper (még mindig). A város nincs túl messze, és a beutazás is élményszámba megy a szép házak között. Komolyan, olyan, mintha visszarepültem volna az időben. A házak nagy része, sőt, a város nagy része teljesen olyan, mintha most nőtt volna ki a földből, mert mindent felújítanak meg renoválnak, az egyetem is most lett kipofozva a nyáron. Lehet, hogy kicsit sok már, de tényleg nagyon tetszik a város, annyira gyönyörű! És a legjobb az egészben, hogy nem egy betondzsungel, hanem tele van parkokkal, meg zöld területekkel, és a belvárosban például az utcák macskakövesek, nem az a rideg beton minden. A zebrák is kövezve vannak: a fehér csík kisebb fehér kövekből van kirakva. De ez csak a belváros, a kinti részeken azért rendes út van :)
A délelőtt folyamán Jir˘ível elintéztünk pár adminisztrációs feladatot, átadtam az ajándékokat (pálinka, paprika, csoki), és igényeltünk nekem buszbérletet. Ez úgy működik, hogy ki kell tölteni egy papírt, mellékelni kell egy iskolai igazolást meg egy igazolványképet, és néhány munkanapon belül kapsz egy plasztik kártyát, amit bérletként használhatsz. Kérheted havi vagy három havi bérlettel is, az időtől függ az összeg. Ha lejárt az adott idő, akkor újra bemész és "feltöltöd" a kártyádat az újabb hónapokra. A buszon csak oda kell érintened egy masinához, ami leolvassa, és kész.
Az elintézendők után jutott egy kis időnk egy újabb sétára a városban, majd visszamentünk az egyetemre, hogy megvegyük az étkezési jegyeket. A diákok (és a tanárok is) kedvezményesen vehetnek jegyeket, amelyeket fizetőeszközként tudnak használni a város különböző éttermeiben. Olyan, mint Magyarországon a melegétkezési utalvány. 800 koronáért (diákként) kapsz 20x55 korona értékű utalványt. Az 55 korona kicsit kevesebb, mint egy menü ára, de még így is jól jár az ember. Az utalványok kipróbálásaként elmentünk ebédelni, hatalmas Caesar saláta lett az ebédünk. Tényleg hatalmas volt:
A desszertünk is megvolt: a városban sétálva (még ebéd előtt) az egyik nagyobb téren (Lower square) kisebb fajta piac volt, zöldség-gyümölcs, fonott áru, sütemények, növények... minden volt, ami csak kell. Mindez idilli fabódékkal és sok-sok napsütéssel. Én persze rögtön elcsábultam egy szilvás-morzsás sütire, és Jir˘í is vett néhány péksütit. A süti olyan volt, mint egy nagy pite, és nagyon emlékeztetett anyu egyik szuper receptjére. A város központjában két nagy tér van: a Lower square és az Upper square. Ne kérdezzétek csehül, fogalmam sincs, hogy hívják. A városháza nevét sem tudom megjegyezni, pedig nem olyan nehéz, mégis csak annyi marad meg, hogy h betűvel kezdődik... még jó, hogy jól tájékozódom, különben nehezen tudnék segítséget kérni, hogy visszataláljak a főtérre. Időnként egyébként nagyon elveszettnek érzem magam, mert nem ismerek fel mindent egyből, vagy átmegyünk egy kis utcán valami másik kis térre, és onnan már nehezebb visszatalálni. Akármerre járok, olyan érzésem van, mintha kisvárosban járnék, pedig ez azért nem igaz, számos külvárosa van, összesen 61 000 lakossal! Na igen... kicsit nagy. De a belváros egészen kiismerhető.
Kedves kísérőm rengeteg érdekes dolgot mesélt az épületekről, a városról, a vidékről. Nem csoda ha sokat tud minderről: történelem tanár :) A német befolyás emlékei még mindig érződnek az épületeken, tereken, és a nyelvet is sokan beszélik. Én nem nagyon, bár este azért hasznát vettem annak a kis némettudásomnak is, ami van. Mivel már hallottam, hogy a szomszéd városokban szép várak és kastélyok vannak, ezen kívül a városi múzeum is érdekesnek tűnt, bementem a helyi Tourinform irodába, hogy a hétvégére eltervezett kiránduláshoz némi segítséget kérjek. Kaptam is, egy térképet és egy füzetecskét. Nagyon furcsa volt, hogy most én voltam a turista, aki segítségre szorul: megszoktam, hogy én segítek másoknak eligazodni a lakhelyemen, vagy más városban :)
Mindezek után elköszöntem kísérőmtől, és én őrült, egyedül vágtam neki a vásárlásnak. Kellett egy s más, mert ugye nem minden fért be a táskáimba. Útban a dm felé -merthogy itt az is van, meg TESCO is, csak messze- egy utcai árussal találkoztam, aki magvas-fűszeres sütiket árult. Szegény beszélt hozzám csehül, de én egy szót sem értettem, úgyhogy közöltem vele, hogy én csak angolul tudok vele beszélgetni. Kérdezte, hogy miért, honnan jöttem, mondom Magyarországról, erre felderült, és közölte, hogy a fél családja ott él :) Elmesélte, hogy ő nem beszél magyarul, csak érti, angolul is csak kicsit, és hogy milyen szép a mi országunk. Nagy örömködés volt, neki azért, mert vettem tőle egy sütit, és külföldi voltam, nekem meg azért, mert végre valaki értette amit mondok (persze Jir˘ín kívül). Jó érzés volt, hogy valaki beszél hozzám, és mosolyog rám :)
Elköszöntem a lánytól és mentem tovább, a bevásárlás többé-kevésbé sikerült. A boltokban nincs gond, mert csak odapakolod amit kérsz, aztán fizetsz -bár általában kérdeznek tőled valamit a pénztárnál, gondolom, hogy van-e apród, de nem értem...-, kivéve persze a cukrászdát, pékséget, stb. A vizekkel aztán bajban voltam, mert itt nem működik a rózsaszín-mentes víz, kék-bubis víz koncepció. Egy ismerős ásványvíz fajtát sem láttam (bár van mondjuk Lift üdítő, de azért nem rajongok túlzottan), úgyhogy végső kétségbe esésemben vettem egy zöld kupakos vizet. Hát az bubis fajta volt. Az is problémás a vizeknél, hogy itt mindenféle ízesítésűt megtaláltam a boltban, de egyszerű ásványvízből alig volt két fajta. Teljes volt a káosz, mert ugye még mindig nem tudok csehül és így nem értettem a feliratokat sem. Mindegy, legközelebb majd másik vízzel próbálkozom.
Teljesen megpakolva indultam vissza a koliba, sikeresen haza is értem, de csak este jutott eszembe, hogy a legfontosabb dolgot elfelejtettem: tányért venni. az ugyanis már nem fért egyik táskába sem, úgyhogy most van tepsim, meg icipici lábasom, evőeszközöm, de tányérom az nincs. Persze megoldottam, mert szalvétáról vagy műanyag tárolódoboz tetejéről eszem, de nem maradhat ez így. Mókásan nézhetek ki, amikor szenvedek az evéssel :)
Este újabb meglepő dolog történt: bekopogott hozzám egy lány. A szomszédom, és beszél németül, meg kicsit angolul is, szóval keverve a nyelveket, de megértjük egymást. Bemutatkozott, mondta, hogy ha van valami gondom, nyugodtan kérjek tőle segítséget, sőt, a városba is szívesen bejön velem. Gyorsan meg is beszéltük, hogy vasárnap együtt megyünk Hradecbe kastélyt/várat nézni. Végre nem leszek egyedül :)
Ezzel a nagy örömhírrel most le is zárom ezt a napot. Holnap már hétvége és kirándulás vár :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése