Értelem és érzelem 6#

Végy egy nagy levegőt, fogadj el mindent, aztán nyisd ki jól a szemed. Csodát fogsz látni.

A mai bejegyzésben nagyrészt képeket terveztem megmutatni, mert olyan szép helyeken mászkáltam az elmúlt napokban. Rengeteget sétáltam/sétáltunk, a városban és a kollégium környékén is. A mai séta alkalmával pedig végre eljutottunk a tóhoz! Kár, hogy mire odaértünk besötétedett, bár így is lélegzetelállító volt a látvány (remélem a képek visszaadnak valamennyit belőle). Nem tudom, hogy van ez, de teljesen beleszerettem ebbe a vidékbe. A lelkem hazavágyik, de az "eszem" itt tart. A város pedig egyre jobban belopja magát a szívembe, szóval nem sokára már nem csak az eszem miatt leszek itt szívesen :)
Nos, kezdjük is a virtuális sétát :) (A képek mind megnőnek, ha rájuk kattintunk.)

Az első kép a város egyik legmagasabb pontján készült, egy domb tetején, ami a városon át húzódó (kifli alakban fekszik) parkban van. A háttérben lehet látni egy hatalmas fém galambot, ez szimbólum, és több is van belőle a parkban, ezért a madarak parkjának is hívják ezt a helyet. A madarak ráadásul forgatják a fejüket időnként. Picit félelmetes. A parkokban általában vannak szökőkutak és rengeteg pad, mindenki le tud ülni, aki akar. Szerencsére gyönyörű napos idő van az elmúlt napokban, úgyhogy nagyon kellemes, ha az ember kiül mondjuk olvasni. A park egy része nem csak ilyen pihenőövezet, hanem arborétum is, táblákkal meg nagyonnagyon öreg fákkal. Sajnos csak csehül vannak kitéve a feliratok, ezért nem lettem sokkal okosabb a tábláktól... 

Délután elsétáltunk végre a tóig, ám mire odaértünk, besötétedett. Az odavezető út viszont olyan volt, mintha egy Jane Austen regényben lennék. Gyönyörű, vadregényes tájon át vezet az út, kis folyó mellett, csodaszép színekbe öltözött fákkal. Egy focipálya is van a közelben, a szélén játszótér (persze meg kellett állnunk, hogy hintázhassak!), és egy gyönyörű nagy fa, aminek a lehullott levelei olyanok voltak, akár egy színes takaró.
Teljesen elvarázsolt, úgyhogy most következzen néhány kép erről a szépségről.

A patak a hídról látszott legjobban, a hatalmas fák ráhajlanak a vízre és a lehulló levelek csónakként úsznak a hullámokkal...
Aztán hosszú hosszú séta után, mire teljesen sötét lett, végre elértünk a tóhoz. Az ezüstös holdsugarak futkároztak a víz felszínén. Valami ragyogás vette körbe a vizet... Sejtelmesek voltak a fények, és csípős hideg a levegő. Mintha már tél lenne. Gyönyörködjetek a képekben! Mindenki álmodozzon egy kicsit :)