Mennyei manna 50#

Úgy vigyázz másra, ahogy rád szeretnéd, hogy vigyázzon valaki.

Ha a falánkság tényleg bűn, akkor a pokol legmélyebb bugyrai várnak rám... Ma négy órát töltöttem evéssel és bevásárlással. Botrányos. De Istenem... annyira finomakat ettem! Na jó, kezdem az elején.
Iszonyatos fejfájással és náthára utaló jelekkel sikerült felébrednem, de az evés és friss levegő (szellőztetés) hatására szerencsére mindkettő elmúlt. Mostam, ami sikerélményt is adott (na nem a mosás, az eddig is ment, inkább a kulcselkérés): a portás nénitől kell elkérni a mosóhelyiség kulcsát, ami nekem ma egész, kerek és helyes cseh mondattal sikerült. A néni pedig válaszolt, és mondta, hogy ma fizethetem a novemberi kollégiumi díjat. Én pedig értettem!! A mosolyt egész nap nem lehetett letörölni az arcomról. Délután még levelet is kaptam, tehát teljes a boldogság! :)
Ebédelni bementem a városba, egyrészt mert feléltem a kajakészleteimet, másrészt mert csütörtökönként az U Krebu-ban mindig van valamilyen formában rántott csirkemell. Azt pedig imádom. Ma krumplisalátával volt és kis darabokban. Mennyeien készítették el. Íme a fotóóóó (merthogy volt ám reklamálás, hogy kevés képet csinálok, és mi lesz az emlékekkel):

 Szóval ezt ettem. Aztán átmentünk a Dolce Vitba, mert mindenképpen palacsintát akartunk enni. Szegény pincérfiút jól összezavartuk, végre megjegyezte mit szoktunk kérni, és erre most nem is kávéztunk :)) Na de délután én nem iszok kávét, mert akkor még annyit sem alszom, mint egyébként. Tehát csak finomságot rendeltünk. Áfonyás-feketeribizlis minipalacsintát. Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen lesz, de fél óráig nem tudtam megszólalni, csak azt hogy mmmm meg mmm és mm... Azt hiszem mind a pokolra kerülünk. Ez már bűnözés. Bűnösen finom... Még a tejszínhab is maga volt a mennyország. Nem tudom, ki találta ki, de örök hálám érte!!

 Hihetetlen... bárcsak mindenkinek adhatnék egy falatot, hogy ti is élvezhessétek ezt a finomságot! A lelkem a mennyekben volt. Vagy a világ legjobb helyén. Azt hiszem a kettő ugyanaz. Most értettem meg, amit Peter Mayle ír: az ízek táncát... Mmmmm...







Miután megvitattuk, milyen formában büntethet meg minket az Élet ezért az édes bűnözésért, elindultunk nagybevásárlást intézni. Időnként mókás, ma inkább fárasztó volt. Sikerült a karácsonyi listámra is beszerezni valamit, de a joghurtot például elfelejtettem. És majdnem elaludtam a buszon... Viszont van egy új drágaságom, Samantha. Samantha egy virág, egész pontosan korallvirág és halvány mandarinsárga a virága, kicsit olyan narancsba hajló. Megláttam, rám kacsintott, és tudtam, hogy velem kell jönnie :) Szerelem első látásra ;)

 Egy kaspót még kell beszereznem neki, addig ideiglenesen egy műanyag ételtárolóban lakik, ami nem túl stílusos, de előnyös a külseje és neki még ez is jól áll. Ki ismeri a Süni és barátai c. mesét? Abban Borznak van egy gesztenyéje. Na körülbelül úgy vagyok most Samanthával mint Borz Gesztenyével. Aki nem érti nézzen utána, ne nevessen, jó mese. Én nagyon szerettem gyerekkoromban.

Hmmm.. lehet, hogy ma este keresek is pár részt belőle az interneten és megnézem :)
Jó éjt mindenkinek!!!