A német gyakornokságról ugyan még mindig írom a bejegyzést, de amíg rá nem szánom magam a befejezésre (mentségemre csak annyi szól, hogy két egyetem mellett kissé elúsztam a dolgaimmal... kissé nagyon.), addig is beszámolnék egy négynapos útról Szlovéniában. Remélem ezt is szívesen olvassátok majd! :)
Az elmúlt (kicsit megnyújtott) hétvégét töltöttük Ljubljanában anyuval és a párjával (KÖSZÖNÖM <3 ), az én drága páromat látogattuk meg, aki ERASMUS program keretén belül van Szlovéniában (ő is ír blogot erről a kalandról, itt olvashatjátok). Pénteken késő délután érkeztünk és hétfő délelőtt indultunk vissza. Nem volt elég idő mindenre, természetesen, hiszen Ljubljana mégiscsak egy főváros, ráadásul gyönyörű! Az ősz színei pedig egyenesen csodálatossá tették. Hoztam képeket is :)
Az erdő és a parkok, amik a városba is belopóznak (nem meglepő, a Ljubljanica folyó végighúzódik a városon, a folyóval meg ugye a természet is jár) színpompásak voltak, a levelek puhán szállingóztak a föld felé, a folyó csendesen hömpölygött... Idilli volt a környezet.
Többek között a sok erdő miatt is lett Szlovénia "nemzeti színe" a zöld: a sportolóiknak mindig zöld mezük, ruházatuk van, és úgy általában mindenhol, mindenen dominál a zöld szín.
Pénteken este érkeztünk meg, és egyből bevettük magunkat a városközpontba, mert egyrészt el kellett foglalni a szállásokat, másrészt nagyon nagyon éhesek voltunk a hosszú út után. (Budapestről körülbelül öt óra az út Ljubljanáig.) Először bejelentkeztünk, azt hiszem a világ egyik legszuperebb recepciós lányánál :) Nagyon pörgött a csajszi, nem volt számára lehetetlen, még csak a mondat felét mondtuk el, de már meg is volt a megoldás. Gyakorlatilag csak komplikáció volt, ennek ellenére annyira kedvesen és mosolygósan fogadott minket este fél nyolckor, mintha a világ legcsodálatosabb dolga lenne az érkezésünk.
Miután részlegesen sikerült elhárítani a problémát (vacsora után teljesen, de ezt akkor még csak sejtettük), elmentünk vacsorázni egy hangulatos, szlovén étterembe a belvárosban. Az étlap öt(!) nyelven volt megírva, így mindannyian értettük, a pincér is három nyelven beszélt (szlovén, angol, német), angolul nagyon szépen, így probléma nélkül rendelhettünk. Gombás focacciát ettem, amit cipóban tálaltak. Isteni finom volt!! Hoztam róla képet is :)
Szóval ezt a finomságot ettem, de mindenkinek nagyon ízlett, amit rendelt. Gyertyafény, történelmi miliő, meleg őszi színek, beszélgetés: ilyen volt a vacsora. Miután degeszre ettük magunkat, visszamentünk a szállásunk maradék problémáit megoldani (sikerült!), majd elfoglaltuk a szobát. Minden nagyon pici volt, de volt saját fürdőszobánk és konyhánk, mint egy pici lakás. Nekem tetszett :) Erről sajnos nincsen képem, mea culpa, nem is jutott eszembe, hogy csináljak...
Szombaton aztán nyakunkba vettük a várost, a szállás recepcióján megittuk a welcome-cappuccinónkat, és találkoztunk anyuékkal a sárkányos hídnál. Négy sárkány őrzi a hidat, szerintem nagyon szépek :) Jó zöldek is már, egész élethűek. Megreggeliztünk a piac mellett, majd körbesétáltunk a piacon tartott csokoládéfesztiválon (nagyon nagy volt a tömeg!), ahol volt minden, amit csak el lehet képzelni: csupa csoki muffinok, csokitorták, csokitömbök, csokinyalóka, biocsoki, mézes csoki, levendulás csoki... Mi a biocsokit kóstoltuk meg, nagyon finom volt, különleges volt az íze. Nem tudom, milyen növénnyel ízesítették (szlovénul nem tudok), de ízlett. A fesztiválról is hoztam képeket :)
A biocsoki :)
Piacoztunk is, kész Kánaán volt nekem, zöldségimádónak :) Friss zöldségek-gyümölcsök, de volt ám tejtermékes meg húsos stand is, meg természetesen virágos is. Csodálatos színkavalkád volt, és olyan illatok!! Legalább 50 étel eszembe jutott, amit el akarok készíteni :) Ez az igazi inspiráció szerintem :)
Sétáltunk a városban, alkudoztunk egy könyves standnál, a bácsi nagyon lelkes lett, amikor kiderült, hogy magyarok vagyunk :) Mert persze, külföldön is mit keresünk, mit veszünk? Könyvet. Tipikus :) Annyi antikváriumban jártunk!!! Annyi kincset lehet találni az ilyen helyeken! És mindenhol volt angol meg német nyelvű könyv is. Sőt, még hébert is találtunk! Találtam egy eredeti (angol) Micimackót is, most azt olvasom :) Apropó, vasárnap a folyóparton olvastam, nagyon idilli volt, de ezt majd a vasárnapról szóló résznél illusztrálom :) Szóval antikváriumoztunk, meg könyvesboltoztunk (szegény Max Webert leakciózták :) és találtunk tönkreteendő füzetet!), és felkutattuk a Tourinform irodát, ahol egy másik kedvenc dolgomat szereztük be: térképet. Térképfüggő tudok lenni, ha nem vigyáz rám valaki :) Mondjuk ez inkább külföldre jellemző, itthon jól elvagyok nélküle. Szóval szereztünk térképet (több fajtát is!) meg ilyen ingyenes prosikat a városról, amik egy papírformájú idegenvezetővel is felérnek. Sajnos Szlovéniáról és Ljubljanáról alig lehet útikönyvet találni, kisszótárt meg egyenesen lehetetlen... egy bácsitól sikerült (lealkudott árral) egy kisszótárt venni, de az is angollal volt párosítva, és nem oda-vissza volt...
Antikváriumozás, térképezés és piacozás után nyakunkba vettük a hegyet és felmentünk a várba. Na jó, igazából felfelé siklóval mentünk, és csak lefelé sétáltunk, de a tériszonnyal így is küzdöttem eleget :) A vár nem egy kacifántos valami, de szép a kilátás a magasból. Ezen kívül a vár börtönében raboskodott Batthyány Lajos, az ő tiszteletére pedig emléktáblát is avattak a közelmúltban.
Szóval a magyarok mindenhol jelen vannak/voltak/lesznek :) A várból aztán egy szép erdős ösvényen sétáltunk le, így az óvárosba érkeztünk. Bolyongtunk egy kicsit az utcácskákon, aztán betértünk egy gyönyörű kínai étterembe, (mint egy palota!) ahol az étel isteni volt, de a pincérek szörnyűek... Pumpkin pie-t ettem, ami elméletileg sütőtökös pite lett volna, de gyakorlatilag sütőtökös minifánkok voltak, csokival töltve. Isteni finom volt!! Szereznem kell egy receptet :)
Ezután sétáltunk tovább, láttuk az egyetem főépületét és a rengeteg-rengeteg futót... Igen, futót. Ugyanis ezen a hétvégén volt Ljubljanában a városi maraton, ami itt azt jelenti, hogy két napig mindenki fut. Aki nem fut, annak a családtagja fut. Vagy a barátja. Vagy a munkatársa. Vagy ismerőse... szóval mindenki bent van a városban és vagy fut, vagy szurkol :) Egyenpólók, egyentáskák és sportos emberek mindenfelé. Ott mindenki olyan sportos volt! Már kezdtem rosszul érezni magam, hogy az összes kávézóban és étteremben futók vesznek körül. Meg az utcán is. Na mindegy, túltettem magam rajta. A lényeg, hogy nagy esemény volt, két napig megbénult a város, vasárnap buszos kalandunk is volt miatta, és mindenki, mindenki kint volt a rendezvényen. Szerintem nálunk is kellene ekkora lelkesedés, egészségesebb nemzet lennénk.
Vacsorára a párom főzött, csevapcsicsát ettünk cukkinis tört krumplival :) A cukkinis tört krumpli nagyon különlegesnek bizonyult, azt hiszem ez belépett a kedvencek közé :) A csevapcsicsát meg eddig is imádtam.
Jóllakottan térhettünk vissza a szállásra (a főzés a kollégiumban volt), és élményekkel telten hajthattuk álomra a fejünket... :)
(A vasárnap és a hétfő beszámolója a 2#-es bejegyzésben lesz ;) Holnap az is érkezik! Becsszó!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése