Vasárnap reggel nagyon álmosan keltünk, de az ágyunk már legalább jó volt (péntek este ugyanis fél 12kor még ágyat szereltünk, mert középen "beszakadt", értsd kicsúszott a középső tartóláb, de másnap rögtön megcsinálták). Elkészítettük a szendvicseinket reggelire az előzetesen, a piacon vásárolt zsömlékből, amik hatalmasak voltak! Tettünk bele minden jót: májkrémet, nyuszi alakú sajtot, sonkát, paradicsomot, paprikát... Hatalmasak lettek, és nagyon finomak, nézzétek:
Miután jól belakmároztunk (én csak a szendvics felét tudtam legyűrni...), elindultunk a városba, hogy még nyitva találjuk az egyik antikváriumot, ahol kinéztem egy könyvet magamnak (végül nem vettük meg, a boltos néni meg undok volt). Igen ám, csakhogy elfelejtettük, hogy maraton van, és a fél város le volt zárva, buszok, autók elterelve... Sétáltunk oda-vissza két buszmegálló között, mert persze nem tudtuk, hogy jár-e a busz, aztán az eredeti terv szerinti buszmegállóban kötöttünk ki, ahol a multikulturalizmus jegyében segítette egymást az összegyűlt társaság. Egy szlovén néni, egy Angliában élő házaspár, egy afrikai lány és mi: teljes kulturális kavalkád! Nehezen, de kiderült, hogy jár a busz, csak kerülőúton, így fel mertünk rá szállni, és sikerült bejutnunk a sárkányos hídhoz.
Az antikváriumba odaértünk, de mint már említettem, nem vettünk semmit, a boltos néni undok volt, a könyv meg szükségtelen. Vásárlás helyett inkább a folyóparton sétáltunk és megcsodáltuk a lakatokkal teleaggatott hidat, és a saját lakatunkat is feltettük rá :) A kulcsokat a folyóba dobtuk, ezt így kell elvileg.
A hídon még nézegettük egy darabig a többi lakatot, elmerengve, hogy mennyi szerelmet őriznek itt az idők végezetéig ezek az apró kis fémek. Néhány madárka is csatlakozott hozzánk, az egyik képen látszanak is :)
Azután gyorsan beszereztünk egy adag forró sült gesztenyét, mert imádom, szerintem ez az ősszel-téllel jár. Viszont melléfogtunk, eléggé túlsültek... a szombati finomabb volt. Hiába, gyakorlat teszi a mestert. Majd legközelebb!
Bánatunkban betértünk még két könyvesboltba a nap folyamán ;)
Ebédelni egy mexikói étterembe mentünk (Szlovéniában mindenféle van, nehezebb szlovént találni, mint nemzetközi konyhát...), én most ettem először ilyen helyen. Nagyon ízlett az étel, a hely pedig hangulatos volt, a felszolgáló kedves, gyors, figyelmes és angolul beszélő :) Taquitost meg tortilla chipset ettem nachos szósszal és guacamoleval (a várakozásokkal ellentétben a guacamole nem lesz a kedvencem...), de fényképet erről sajnos nem tudtam hozni, mert kellemes félhomály uralkodott az étteremben. Nagyon tetszett a stílus, minden nagyon nagyon színes volt, az asztalokon szövött rongy tányéralátétek, és szövött mindenfélék a falak egy részén is. Természetesen a zene is odaillő volt :) Az ebédemet pedig fatálon hozták ki!
Jóllaktunk, majd visszatértünk egyik kedvenc elfoglaltságunkhoz: séta a természetben. Vagy a félig város félig természet összetételű Ljubljanában ;) A folyóparton sétáltunk, ami szintén csodaszép színekben játszott, és hamar találtunk magunknak egy csendes részt, padokkal, ahol egy másik kedvenc elfoglaltságunknak hódolhattunk, nevezetesen az olvasásnak. Gyorsan el is kezdtem olvasni legújabb szerzeményem, az angol nyelvű Micimackót :) Csodás képeket készítettem, vagy legalábbis remélem, hogy visszaadják azt a látványt, ami engem is körbevett ott:
Az aktuális "kedvenc fám" :) Tudjátok, imádom a fákat, és mindenhol van egy, amelyik belopja magát a szívembe. Emlékeztek még az Opavában lévő két kedvencemre? az egyik a parkban volt, a másik a sínek mellett a város szélén. Na itt meg folyó mellett van :)
Tovább sétálva még több fát és lehulló levelet láttunk és megtaláltam az igazán idilli, olvasásra alkalmas helyet: egy egyszerű fapad képében, a folyóparton, egy fa alatt. Tökéletes :)
Végül visszatértünk a civilizációba, a városközpontba (körülbelül öt perc séta volt...), ahol egy éppen záródó bolhapiacra bukkantunk és gyorsan lealkudtuk egy szlovén szótár árát majdnem a felére ;) Így már oda-vissza megy a fordítás, na nem nekem, hanem a kedves páromnak, aki másfél hónap után pörgő nyelvvel rendel nekem szlovénül az éttermekben :)
A nap végére teljesen elfáradtunk, de egy gyors palacsintasütés a kollégiumban azért belefért. Jó kis magyar lekvárral (én meg kakaóval, mert a palacsintában az a jó, hogy mindent összekensz evés közben :)) Na jó, nem csak az...) és tréfás kedvvel lakmároztunk, majd visszatértünk a szállásra és álomra hajtottuk fáradt buksinkat.
A hétfői búcsúzkodást inkább le sem írom, nagyon nagyon szomorú volt... Pedig kaptunk útravalóul mexikói kaját. Bár én személy szerint a páromat szívesebben hazahoztam volna ;) (Valójában örülök, hogy ő is "külföldezik" egy kicsit, csak hát na.) Az út rettentően hosszúnak tűnt, de végül emberi időben értünk haza, úgyhogy a kicsomagolást sem lehetett megúszni. Azóta pedig minden megy tovább a rendes kerékvágásban.
Nekem nagyon tetszett Szlovénia, ti jártatok már ott? Milyen élményekkel gazdagodtatok? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése